A történettudomány olyan halott dolog – mondta egyszer valaki. Hiszen csupa olyanról szól, ami elmúlt. Nos, nem. Nem halott. Igenis köztünk él. De valóban szükségesek alkalmak, lehetőségek, hogy a megtörtént események, az elhunyt vagy nagyon idős személyiségek újra élettel telivé válhassanak. Egy ilyen esemény, egy ilyen lehetőség volt a Láthatatlan ember című protestáns iskolatörténeti verseny november 17-18-án Aszódon lezajlott döntője is, de az odáig vezető út is.

Az Evangélikus Pedagógiai Intézet 2017. februárjában írta ki pályázatát középiskolás tanulóknak. A versenyzők feladata az volt, hogy olyan személyek életművét dolgozzák fel, mutassák be, akik protestáns iskolához kötődnek (akár tanulóként, akár tanárként), szerepük valamilyen tekintetben jelentős volt, és eddig életművük kevéssé ismert, nem nyert publicitást.

A verseny két fordulóból állt. Az első feladat június 30-ig egy pályamű készítése volt. A munkákat Dr. Kovács Eleonóra, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának elnöke, Dr. Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos Főmunkatársa, és Dr. Baranyai Norbert, a Debreceni Tudományegyetem oktatója értékelte.

Az országos döntőbe a tíz legjobb pályamű készítőit hívtuk meg. Négy református és hat evangélikus csapat illetve egyéni versenyző mutathatta be az általa választott személyt. A láthatatlan emberek néha a hétköznapok hősei, néha lokális, máskor országos egyháztörténeti szempontból is kiemelkedően fontos személyiségek voltak. A paletta színes: iskolaszervező tanár, honvédtiszt, természettudományos területen alkotó kutató, egyházpolitikus is szerepelt közöttük.

Az emlékezet fontos. Azonban még fontosabb az, ahogyan a fiatal középiskolás kutatók –akik között volt végzős diák, de volt mindössze 9. évfolyamos tanuló is- a feladattal megbirkózott. Levéltári forrásokat használtak, interjút készítettek, magántulajdonban lévő dokumentumokat vizsgálhattak az egyes bemutatott személyek életműve kapcsán. És amikor a fiatal kutató diák megérinti az életművet: tervrajzokat, személyes tárgyakat, anyakönyvi kivonatot, vagy éppen interjút készít az érintett személlyel, vagy annak tanítványaival, akkor a történelem élni kezd. Nem betű, amit egyszerűen papírra vetettek, hanem személyes múlt. Élő múlt és közös múlt.

A verseny előzménye, hogy a Református Tehetséggondozó Alapítvány 2016-ban Rejtőzködő kincsink címmel szervezett hasonló megmérettetést. Mindkét eseményt támogatta a Reformációi Emlékbizottság. És bár a jubileumi esztendő lezárult, mi sem mutatja jobban, hogy a protestáns kultúrtörténet jelen korunkban is él, mint az hogy a résztvevők és felkészítőik már az eredményhirdetés előtt kérdezték: mikor lesz folytatás?

Szólnunk kell az eredményekről is. A döntőben első helyen végzett Uhljár Janka, a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tanulója (felkészítő tanára Pécsváradi Antal tanár úr), második helyezett lett Éliás János, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium diákja (mentora Türke Beáta tanárnő), a harmadik helyet pedig a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanulói, Eperjesi Nóra és Takács Balázs érte el (felkészülésüket Molnár Csaba tanár úr segítette).

A történelem emberek története. Egyének életútja. Minden pályázó különös tisztelettel fordult a választott személy felé, a kutatás felé, és ezzel saját iskolája, egyháza felé is. A kilenc kiemelt életmű kapcsán megismerkedtünk olyan személyiségekkel, mint Csorba György fizikussal, aki már 1922-ben feltalálta a radart, amit a magyar hatóságok nem tartották anyagilag támogathatónak; Haberehrn Gusztávval, aki tanári munkája mellett az evangélikus Kis korálkönyv összeállítója. Találkozhattunk Ballagi Mór életművével, aki egyszerre volt nyelvész, teológus, mérnök, és talán a magyar egyháztörténet egyetlen alakja, aki egyszerre volt zsidó családból származó református és evangélikus magyar hazafi. Feltűntek a protestáns iskolákat fejlesztő igazgatók, és nagy pedagógusok - gyakran tudós tanárok - életművei, mint Zsilinszky Mihály, Emresz Károly, Horváth Ferenc, Nagy Imre, Dr. Nagy Mihály. És nem maradhattak el a közélet kevéssé ismert, példaértékű és hiteles képviselőinek életműve, mint Boczkó Dánielé sem.

A rendezvény nyitó áhítatán Dr. Cserhátiné Szabó Izabella, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökhelyettese szolgált. A megnyitón Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos, evangélikus lelkész osztotta meg gondolatait a közönséggel, az úti áldást Barthos Gergely református lelkésztől kaptuk. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Dr. Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája Oktatási Irodájának irodavezetője, Majorosné Lasányi Ágnes, az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatója és Sztán István, Aszód város polgármestere is. Vendéglátónk az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium volt, munkánkat személyesen is segítette Veizer Valéria igazgató asszony, Dr. Roncz Béla címzetes igazgató, valamint Koncz István tanár úr és Szó Ildikó tanárnő.

Ha a pályaműveket, az előadásokat tekintjük, értékteremtő- és feltáró verseny született és folytatódott a protestáns testvéregyházak tanulóinak, tanárainak munkájának segítségével. De a két napos programban vetélkedő, játékos helytörténeti kutató versengés, azaz közösségépítés belefért. Hiszen Isten kegyelméből nem csak egyházunk tagjai vagyunk, nem csak fiatal kutatók, tanárok vagy éppen zsűritagok, szervezők vagyunk. Olyan közösség tagjai vagyunk immár, akiket összeköt az elkötelezettség, a bizalom – maga a hit. Reménységünk van a folytatásra: nemcsak az ötszáz év reformációtörténelem folytatására, hanem saját múltunk elevenné élésére is. Megköszönjük a támogatók segítségét, a versenyzők és felkészítőik munkáját, vendéglátóink szeretetét, és így kérjük mindnyájuk, mindannyiunk életére Isten Áldását!

Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség!

Budapest – Aszód, 2017. 11. 20.

                      Valentínyi Erika                                 Sziráki György                                      (Deákvarga Kinga
                   pedagógiai előadó,                        pedagógiai szakértő                        volt pedagógiai szakértő)

Fotók: Koncz István