Nem egyszerűen zárás, számbavétel, hálaadás, közös imádság, az Ige felé fordulás illetve egyfajta „morzsaszedés” volt ez az alkalom, hanem inkább nyitány: az Ige fényében a jövő felé vezető útra léphettünk.

Prőhle Gergely megnyitó köszöntésében elmondta, hogy mozgalmas időszak áll mögöttünk, gyülekezeti, egyházi és állami keretek között ünnepeltük a reformáció ötszázadik évfordulóját, de ez csak a kezdet volt, hiszen olyan keretek nyíltak meg, amelyek nem csak az emlékezést segítették, hanem előre is mutattak a jövőbe. Felhívta a figyelmet arra, hogy emlékezzünk az elmúlt ötszáz év evangélikus nagyjaira és mondjunk köszönetet azért, hogy vannak fiatalok, akik sokat tesznek az evangélikus, keresztény hit megmaradásáért.

Ezután Gáncs Péter elnök-püspök tartott hálaadást. „Adjunk hálát, keressük együtt, vegyük számba, gyűjtsük össze, osszuk meg a kincset” - idézte a püspök a meghívó szavait, majd felvetette a kérdést, hol is ez a kincs? Egy cserépedényt hozott, egy beleültetett makkal és a két apostoli biztatással: „A rád bízott drága kincset őrizd meg… a mi kincsünk drága cserépedényben van elrejtve”.

Utalt arra, hogy ezek a cserépedények mi vagyunk. A 95 kincs mellett a 96. kincsek mik lehetünk, hiszen kincseket rejtett el bennünk az Úristen és kincsek azok az emberek is, akik ma posztumusz díjat kapnak és gyülekezeti tagjaink, iskolásaink és óvodásaink is. De csak akkor tudjuk ezt a kincset megőrizni, ha továbbadjuk.

„Ki kell lépnünk az erős vár fedezékéből a világ felé. Ebben az esztendőben megadta az Úristen ezt nekünk, és ráébresztett bennünket arra is, hogy van kincsünk, amit meg tudunk osztani” - mondta, kincsben és megosztásban gazdag délutánt kívánva.

Ezután sor került a Prónay- és az Ordass-díjak átadására.

Ezúttal posztumusz kitüntetéseket adtak át hat lelkésznek és hat laikusnak, akik a 20. században sokat tettek az evangélikus egyházért, és akik közül többeket meghurcoltak a kommunizmus idején. A lelkészeknek adható Ordass Lajos-, illetve a laikusok számára létrehozott Prónay Sándor-díjat évente egy-egy embernek ítéli oda a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma. A jubileumi évben kivételesen hat-hat ember egyházért végzett munkáját ismerte el posztumusz az egyház.

- Ordass Lajos-díjat kapott Andorka Eszter lelkész, aki mozgássérült és nevelőotthonos fiatalokkal foglalkozott, haldoklók és családtagjaik lelki gondozását végezte, és akit 2003-ban, 32 éves korában egy nevelőotthonos táborokból megismert fiú gyilkolt meg.
- A kitüntettek között van Botta István lelkész, aki a kitelepítettek támogatása és ifjúsági munkája miatt az ötvenes években többször került összeütközésbe az Állami Egyházügyi Hivatallal (ÁEH) és az egyházvezetéssel.
- Csepregi Béla lelkész, az Élő Víz című folyóirat kiadója és szerkesztője, az Evangélikus Élet rovatvezetője, aki sokat tett a finn–magyar egyházi kapcsolatok építéséért, szintén megkapta az elismerést.
- Ordass Lajos-díjat kapott továbbá Dóka Zoltán, akinek a lelkészi és tudományos pályafutását az ÁEH többször is gátolta. 1984-ben a Lutheránus Világszövetség (LV) budapesti nagygyűlése előtt Németországból írt nyílt levelet, amelyben felhívta az LV figyelmét a magyarországi egyházban uralkodó teológiai terrorra és személyi kultuszra. Tettéért az egyházi bíróság felfüggesztette állásából.
- Kitüntették Ittzés Gábort, aki sokat tett az evangélikus egyház megújulásáért. Sokrétű lelkészi munkája mellett nevéhez fűződik a győri evangélikus iskola, majd a győri tanítóképző főiskolán az evangélikus hitoktató szak megszervezése és elindítása.
- Az elismerést megkapta Kendeh György, akit kelenföldi lelkészként tartóztattak le 1950-ben. Rövid ideig az Andrássy úti, majd a Fő utcai börtönben raboskodott, ahonnan Kistarcsára internálták. 1956-ban rehabilitálták és visszakerült Kelenföldre. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a külföldről érkező segélyszállítmányok elosztását szervezte az egyházon belül.
- A laikusoknak adható Prónay Sándor-díjat kapta meg Gyapay Gábor, a fasori, majd – annak 1952-es bezárása után – a Jedlik Ányos, később a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium történelem–latin szakos tanára. Gyapay Gábor szervezési munkája, helyzetfelismerése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fasori gimnázium 1989-ben – első új egyházi iskolaként – újra megnyithatta kapuit. 
- Az elismerést odaítélték Kiss Jánosnak, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori titkárának, akit a fiatalok körében végzett munkája miatt 1946-ban koholt vádak alapján vettek őrizetbe és internáltak. 
- Kitüntették Báró Radvánszky Albertet, aki 1935-től az Országgyűlés Felsőházának alelnöke volt, 1944-ben részt vett a zsidók mentésében és a Svéd Vöröskereszt fennhatósága alatt létrejött védett házak kialakításában. 1948-ban koholt vádalak alapján letartóztatták, de idős kora és betegsége miatt rövid idő múlva szabadon bocsátották.
- Prónay-díjat kapott továbbá: Sulyok Imre, a Magyar rádió munkatársa, a Régi magyar istenes énekek társkiadója;
- Vladár Gábor, aki 1944 augusztusától a nyilas hatalomátvételig vezette az igazságügyi tárcát, és akit 1951-ben telepítettek ki a Borsod megyei Tomorra családjával együtt;
- Weltler Jenő, kórusvezető, a Lutheránia kórus vezetője. Az 1950-es évektől évtizedeken keresztül Magyarországon egyedül az általa vezetett kórus adta elő Johann Sebastian Bach kantátáit és oratorikus műveit. A Deák téri templomban azóta is az általa megteremtett hagyomány szerint hangzanak fel istentiszteleti keretek között Bach művei.

Ezután Fabiny Tamás püspök, az evangélikus egyház reformációi emlékbizottságának elnöke beszámolt a bizottság 2008-ban megkezdett, az emlékévet előkészítő munkájáról és az emlékév programjairól.

Az emlékév kiemelkedő eseményeként említette az augusztusban megtartott wittenbergi magyar napokat.

Elmondta, hogy az elmúlt évben számos könyvbemutatót, konferenciát tartottak. Kiemelte a Luther Mártonról készült rajzfilmsorozatot, amelyet német, angol, portugál, litván finn és lengyel nyelven is bemutatnak.
Fabiny Tamás hozzátette: az emlékév vége nem a lezárása valaminek, hiszen a jövőben szeretnék „megmozgatni a gyülekezeteket”, hogy Luther Márton „szenvedélyes istenkeresése átragadjon a későbbi nemzedékekre is”.

Köszöntőt mondott Stefan Rhein, a Luther Emlékhelyek Alapítvány vezetője, aki hangsúlyozta, hogy mennyire jó az, hogy az idei évben a reformációi megemlékezések nem pusztán német nemzeti ügyek voltak, hanem nemzetközi keretek között lehetett megtartani az ünnepet.

Az ünnepségen közreműködött a Békéscsabai Calandrella Evangélikus Kamarakórus, az Alföld Quartett és Rázga Áron zongoraművész. Vezényelt: Kutyejné Ablonczy Katalin. Telemann, Mendelssohn és Gjeilo műveiből adtak elő. Orgonán Finta Gergely játszott.

„Jó lenne, ha a megmaradó életérzésünk a hála volna - mondta. - A hálás életérzés igen nagy kincs ma. A sok követelődzés és savanyúság közepette a keresztény ember nagy tudománya a hálás élet. A 103. Zsoltárban le van írva, ne feledjük, mennyi jót tett velünk az Isten. A hálás életérzés keresztény erény” - hangsúlyozta.

Az előadó szerint a magyar társadalom az elmúlt egy évben megismerhette a reformációt, a szebbnél szebb ünnepek és megemlékezések során.

Szabóné Mátrai Marianna ezután számba vette felmutatott kincseinket: „Énekeink telis-teli vannak hitet erősítő, vígasztaló, reményt adó tartalommal, a sorok és a szavak a vérünkké válnak és eszünkbe jutnak, bármi is történik velünk.”

„A Biblia jól elfér egy kézben az énekes könyv mellett - folytatta az előadó. - A Biblia üzenetéért megküzdve és megértve kapott a hit által belső bizonyosságot maga Luther Márton is. Nekünk ugyanerre a megtalált meggyőződésre és belső békére van szükségünk nap mint nap, mert stabilitást ad. Ha nem is értjük a szöveget elsőre, akkor sem szabad letenni. Ne ijedjünk meg a gondolkodástól, a tanulástól, mert ez egy soha el nem évülő tartalom.”

Az előadó szerint a jubileumi ötszáz évet követő évben azt kellene magunkkal vinnünk, hogy gyülekezeteinkben ismét vezessünk be a kemény biblia-tanulmányozásokat, hogy a Biblia olvasott legyen.

„Luther a Bibliát a tanítás és az élet mértékévé is tette - mondta Szabóné Mátrai Marianna. - Nekünk is hagynunk kell, hogy egész életünket behálózza. Lehetséges volna, hogy ezek az Igék ránk nem hatnának magánéletünkben? Hitünk felismert igazságai át akarják járni egyéni és közösségi életünket, hasonlóan, mint a reformáció korában. A Biblia számunkra is felismert értéket jelent, és ki kell állnunk saját felismert igazságunk mellett. A keresztény közösségben azok tartoznak össze, akik Krisztushoz tartoznak és egyedül azért tartoznak össze, mert valamennyien Krisztushoz tartoznak. Ez meghatározó erő és átível a gyülekezeti tagok közötti éles különbségeken is. Sajnos ebből keveset akarunk megvalósítani. A politikai nézeteink sokszor felülírják a Krisztushoz való tartozást. Sajnos nem egy gyülekezet hullott szét amiatt, mert a tagok nem merték elhinni, hogy ha mindannyian Krisztushoz tartoznak, akkor jó szívvel el tudjuk hordozni a közöttünk lévő különségeket, sőt élvezni is tudjuk, hogy nem csak a magunkfajtákkal szívunk egy levegőt. A keresztény közösség be nem látása nagy veszélyt jelent egyházunkra nézve. Izzasztó házi feladatként vigyük magunkkal erről a mai ünnepről, hogy legyen kedvünk az evangélikus egyházhoz akkor is, ha sok a kritika és sok mindennel nem értünk egyet, mert ez a mi közösségünk, ezt kaptuk az Úristentől. Vegyünk részt aktívan és építően ennek a közösségnek az életében. Erre a pozitív hozzáállásra van szükségünk az ötszázegyedik esztendőben” - zárta gondolatait az előadó.

Ezután diákok műsorai következtek.

A szarvasi Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítás Nyelvű Általános Iskola diákjai egy Luther-színdarabot adtak elő.

A budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium és a békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium diákjai egy Lutherről szóló disputával mutatkoztak be.

Prőhle Gergely zárszavában köszönetet mondott a fellépők és a szervezők munkájáért.

A nap minden bizonnyal egyik fénypontja volt, amikor evangélikus óvodások vezetésével sor került az Erős vár a mi Istenünk lutheri ének közös eléneklésére.

Horváth-Bolla Zsuzsanna, Evangelikus.hu