1989 óta minden evangélikus iskola fő kérdése, hogy mi az intézmény célja: elitképzés, az egyetemre jutás biztosítása, vagy a helyi gyülekezet ifjúságának gazdagítása és hűséges egyháztagok nevelése? Esetleg a kettő egyszerre? Amikor pedig választhatunk a szakmailag magas színvonalú vagy az elkötelezett, hívő tanár között, melyiküket részesítjük előnyben? Törekszünk-e az evangélikus hagyományokat jól ismerő, keresztény értelmiség kinevelésére? Az evangélikus iskolarendszer akar-e jellegzetes színfoltja lenni a magyar köznevelésnek, vagy inkább marad egy kisegyházi kedvtelés? E kérdésekre gyakran az iskolalelkészektől várjuk a választ, akiket szeretnénk az evangélikusság hitletéteményeseinek tartani az oktatási intézményeinken belül.

A jelenlegi szám témájának időszerűségét egyrészt a zsinati törvények intézményi lelkészekről szóló részének a tervezett változásai adják, amelyek remélhetőleg megteremtik az iskolalelkészi szolgálat eddig hiányzó jogszabályi kereteit. E törvényi változás előkészítése végigvonult a 2011/12-es tanéven, munkát adva több bizottságnak is és felpezsdítve az iskolalelkészséget érintő kérdéseket, mind az oktatási intézményekben, mind a lelkészi karban.

Evangélikus Nevelés 18. Pedagógiai szakfolyóirat XI. évfolyam, 2012/I. szám

ISSN 1587-8244

119 oldal

590 Ft

Megrendelhető:

Evangélikus Pedagógiai Intézet

1085 Budapest, Üllői út 24.

Tartalom: