A családot sokan és sokféleképpen próbálták már meghatározni, definiálni. A keresztény család viszont nem írható körül semmilyen társadalmi mintával vagy érdekeltséggel. A keresztény családnak nincs köze társadalmi szerkezetekhez és szerepekhez, mert a közös élet minősége van a középpontjában, mely kultúrától függően számos formát ölthet, ahogy a benne élők is különböző szerepeket vállalhatnak magukra.
Korunkban, amikor számos széttöredezett családdal találjuk szembe magunkat és a válások magas száma miatt megsokszorozódtak a gyermeküket egyedül nevelő szülők, éppúgy mint az elmagányosodott idősek, a párt nehezen találó, vagy a család intézményében hitüket vesztett fiatalok, különös jelentősége van annak, ha az Egyház Isten nagy családjaként, a testvérek közösségeként tudja magát látni és láttatni, ahol mindenki otthonra találhat.
A lutheri reformáció hagyományában a kezdetektől kiemelt szerep jutott a családoknak mint az Istentől kapott szülői hivatás megélésének, a gyermekek hitre nevelésének, a hívő keresztény élet tanúságának és növekedésének elsődleges helyének. E hagyományokat viszik és építik tovább a Magyarországi Evangélikus Egyház nevelési és oktatási intézményei. Mostani számunkban az evangélikus óvodai, iskolai, gyülekezeti életben található szép törekvésekből és példákból válogattunk egy csokorra valót.
Evangélikus Nevelés 19. Pedagógiai szakfolyóirat XI. évfolyam, 2012/2. szám
ISSN 2063-7128
76 oldal
590 Ft
Megrendelhető:
Evangélikus Pedagógiai Intézet
1085 Budapest, Üllői út 24.
Tartalom: