A csíksomlyói kisiskolába 2000-től indult el a roma gyermekek beiskolázása. Jómagam 2004-ben kerültem ebbe az iskolába. Osztályomban több mint tíz éve csak roma származású gyermekek járnak, ezért mindig is hangsúlyos volt az a törekvésem, hogy úgy szervezzem meg a mindennapok tanítási-nevelési folyamatát, hogy a gyermekek szeressenek iskolába járni, ott jól érezzék magukat, hisz akkor szívesen jönnek.

A családlátogatások során szembesültem az otthoni lakhatási körülményeikkel, de ugyakkor tevékenységeink, beszélgetéseink során arról is képet kaphattam, hogy milyen családi légkörben élnek a gyermekek. Legtöbbször a gyermekek ápolatlan külsővel jönnek iskolába, éhesek, kialvatlanok, és beszédükben, teljesítményükben  is nagyfokú lemaradás jellemezi őket. Sokszor tanítványaink nehezen értik a hallott kérést, utasítást, szegényesen fejezik ki magukat, több idő kell, amíg megszokják az iskolai kereteket, a napi programot.

Az iskola feladatai között évszázadokon keresztül az ismeretátadói funkció állt a középpontban, újabban a személyiségformálásban is jelentős részt kell tulajdonítson.

Az iskolában zajló tevékenység egyik hátráltató tényezőjeként Bagdy (1988) ekképpen vélekedik: az oktatás folyamatában túl nagy hangsúlyt fektetünk a tárgyi tudás átadásában, tehát extrovertált beállítódás jellemzi az oktatást. A gyermekek ismeretei azonban nagyon hiányosak a saját lelki folyamataik megértésében. Ez a hiány kevésbé válik nyilvánvalóvá ott, ahol a család vagy más szociális háló biztonságérzetet ad és egyensúlyban tartja a személyiséget. Azonban ha ez a biztonságadó háttér hiányzik, akkor tanulási és magatartás- zavarok alakulhatnak ki. Ezekben az esetekben szükségeltetik a hozzáértő pedagógus segítsége.

A tanfolyamon hallott, tapasztalt Kedvesház pedagógiai elemek egyrésze ismerősként köszönt vissza. Mivel roma gyermekeket oktató pedagógusként sokszor tanácstalanul állunk bizonyos helyzetek előtt, kollegáinkkal többféle utat, módszert kerestünk, hogy hogyan is lehetne életközelebbivé tenni a tanulást a diákjaink számára. Megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy a romák tanításához nem elég az a felkészültség, amit a tanítóképzőben nyújtanak, hisz itt másfajta fejlesztői munka, valamint kommunikációs készségek, empátiás, beleélési képességek szükségeltetnek ahhoz, hogy úgy a tanulókkal, mint a szülőkkel sikeresen közreműködjek.  Érthetővé vált számomra, hogy bár nincs különálló roma-pedagógia, mégis az iskolai nevelésük során fontos ismerni a különböző roma népcsoportokat és történelmüket, és így tekintettel kell lenni sajátos kultúrájukra, hagyományaikra. Az iskolai nevelésükben hangsúlyos kell legyen a toleranciára való törekvés, a differenciált foglalkoztatás, és ki kell használni a kooperatív munka által ajánlott lehetőségeket.(Hunyady, Kereszty és Véghelyi, 2005) Ebben a munkában tisztában kell legyek a határaimmal és a lehetőségeimmel, nagyon fontos, hogy érzékeljem a tanítványaim értelmi-érzelmi felkészültségét, és azokat figyelembe véve szervezhessem meg az oktatói-nevelői folyamatot.

Ezekből a szempontokból kiindulva nem voltak ismeretlenek a képzés során felsorakoztatott szabályok (Thomas Gordon), a gyermekeket megismerő játékok és azok hasznossága, többször kipróbáltuk már az eddigi években a kooperatív technikák egyrészét is. Talán ami újdonsággal bírt, az a szabályok alkalmazási módozatai, illetve a csoportvezetők hitelessége abban, hogy ezen módszereket bátran kell próbálgatni, mert ezekben az osztályokban is hasznosak lehetnek pedagógiai munkánkban.

Számos bemutatkozó és én-erősítő játékot (Nevemről, Egy név-egy mozdulat, Nevem és tulajdonságom, Értékeim, gyengeségeim, Nyitott mondatok, közösségépítő-játékok) kipróbáltam már felsőbb tagozatos osztályokban, ahol Családórákat* tartottam több éven keresztül. (*A “Boldogabb Családokért” Családi Életre Nevelés (CSÉN) iskolai program 2012-ben indult el a Gyulafehérvári Főegyházmegyében Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes és munkatársainak képzése által. A program az iskolákban, osztályfőnöki órák keretében zajlik, főként önkéntesekből álló teamek segítségével. Legfőbb célkitűzése a család és a házasság védelmezése és erősítése a keresztény illetve általános humán értékrend felmutatása és terjesztése által. Ezeken az órákon a foglalkozások gyakorlat-orientáltak, a gyermekek többnyire csapatmunkában dolgoznak, sokat játszanak, és az új ismereteket is közös munkával dolgozzák fel, drámapedagógiai eszközöket is használva. A témakörökből megemlíthetjük: önismeret, kommunikáció, konfliktuskezelés, szeretet-nyelvek, barátság, szerelem, szexualitás, serdülőkor, férfi-női identitás, párválasztás, hivatás, esélyegyenlőség.

A családórák alatt mindig rácsodálkoztam arra, ahogyan a roma fiatalok, gyermekek jelen voltak ezeken az órákon. Nagyon nyíltan és szeretettel dolgoztak együtt a magyar osztálytársakkal a kiscsoportokban, nagyfokú érzelmi intelligenciát tanúsítottak. Szívesen megosztották véleményüket a barátsággal, szerelemmel, családi élettel kapcsolatos kérdésekben.)

Az eddigi tapasztalataim alapján tehát kérdés volt számomra, hogy kisebb osztályokban ezeket a  gyakorlatokat mennyire értik a gyermekek, kivitelezésük mennyire gördülékeny? Tudtam, hogy minden játékot át kell alakítanom a gyermekek korosztályának megfelelően.

A Kethanókat megalkottuk közösen első osztályban, illetve szeptemberben a második osztály kezdetén is. A mindennapi tevékenységek, tanórák alatt is sokszor utalunk a szabályokra, most már  a gyermekeket figyelmeztetve, ők mondják a szabály nevét, amit éppen kell kövessenek. Ugyanakkor az új feladatok, gyakorlatok kezdésekor újabb kethanókat fogalmazunk meg, ezzel is biztosítva a tevékenység gördülékeny lefolyását. A feladatok kezdetén megfogalmazott szabályokat a tevékenység végén mintegy irányadóként újra felelevenítjük, megfogalmazva, visszacsatolva, hogy mennyire sikerült azokat követni, azok szerint dolgozni. Sokszor a tanulók részéről elhangzik az a tény is, hogy amikor nem követi valamelyik csapattárs a szabályokat, az negatív hatással van a csoportos munkára is. Ugyanakkor visszajelzést adnak arról is, hogy a társakkal való sikeres vagy kevésbé sikeres együttműködés milyen érzéseket vált ki belőlük.

Pár feladatot kipróbálva az elsős diákjaimmal úgy gondolom, hogy mindenképp hasznos ez a fajta megismerési-tanulási folyamatok elkezdése, de sokszor egy-egy játék hossza miatt a tanulók kitartása és érdeklődése is lankad. Tanítóként előkészítő osztályban egyik legfontosabb célom a gyermekek megismerése, elfogadása volt, ezekkel a játékokkal viszont még több új információt tudok meg a gyermekekről, illetve az aktuális családi vagy személyes állapotukról is.

A képzésen megismert játékok, módszerek levezetése, megvalósítása a tanítási órákon újszerű volt a diákjaim számára is, egyeseknek nehéz volt a feladat megértése. A feladatok befejezéséhez több órára is szükség volt, ez pedig kisebb osztályokban türelmetlenséget váltott ki, akkor is, amikor a feladatokat pihenőkkel szakítottuk meg.

Egyes gyakorlatokat egy év elteltével megismételve azt gondolom, hogy ezek a feladatok abban a korban, amikor már tudnak írni-olvasni sokkal sikeresebbek, mint kisebb osztályokban. A gyakorlatok elvégzése gördülékenyebb, a diákok örülnek az újabb és újabb feladatoknak.  A feladatok sikeres elvégzése, a társakkal való közös munka, az egymásra figyelés pozitív élményeket eredményez. A társak által tanúsított empátia, a kommunikáció sokszínűbb lehetősége, az egymás mélyebb megismerése sokkal teljesebb, örömtelibb élményt nyújt nekik.

Tanulóinkkal való munkánkat sokszor megnehezíti az a tény, hogy szüleik írástudatlanok, gyermekeikkel való kapcsolatuk nem elégíti ki a gyermekek érzelmi, szociális igényeit. Az ismeretek és készségek elsajátítása a családi keretek között elmarad a hasonló korú tanulókhoz viszonyítva. Nagyon gyakran tanulóink viselkedése bántó, súrolja a mindennapi együttélés szabályait. Ezért tartjuk fontosnak a szülők bevonását  az iskolai tevékenységekbe, szülői értekezleten, egyéni beszélgetéseken igyekszünk megbeszélni, hogy miként tudnák ők is segítení gyermekeik fejlődését. Ezeken az alkalmakon az a tapasztalatunk, hogy sok szülő bántóan, durván viselkedik a közösség más tagjaival, illetve a gyermekeivel szemben is, másrészt pedig  nincs elegendő eszközük arra, hogy gyermekeiket szeretetteljes légkörben neveljék. Ez a minta kihat a gyermekek iskolai viselkedésére és a tanulás eredményességére is.  Ezen körülmények között úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne egy közvetlenebb kapcsolat kialakítása a szülők és az iskola, a pedagógusok között, de tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon nehéz a szülőket ilyen közös tevékenységekbe bevonni. Nagyon kevés szülő érdeklődik a gyermeke iskolai tevékenységéről, bár sokszor elmesélik otthon a tanulók az ünnepek, kirándulások, iskolán kívüli tevékenységek során szerzett élményeiket. A tanult énekek otthon is elhangzanak, a tanulók elmesélik azt is, amikor a hazaküldött feladatlapon a szülő próbálkozik a betűtanulással a gyermeke segítségével. Példaként említhetem az édesanyák napjára szervezett ünnepségünket, ahol több anyuka nem jelent meg, ezáltal nagyfokú csalódást okozva gyermekeinek is. A résztvevő anyák örömmel hallgatták a kicsik köszöntéseit, verseit, látszott rajtuk a büszkeség, örültek a gyermekeik fejlődésének, és az általuk elkészített kézimunka dísztárgyaknak. Évzáró ünnepeken is azt figyeltem meg, hogy pár év eltelte után most érzik fontosnak, hogy nyolcadik osztály végén elmenjenek gyermekeik évzáró ünnepeire, virágokkal felköszöntsék őket. A gyermekek beszámolói alapján az otthoni közösségekben is megünnepelik a fiatalok „ballagását” a nyolcadik osztályból, pár évvel ezelőtt ez még nem volt szokás.

A partneriskolában megszervezett Családi nap során nagyon tetszett a szülők érdeklődése a foglalkozások iránt. A délután során számos játék követte egymást (toronyépítés, mesemozaik, bizalomháló, mozgásos játékok, éneklés), és megható volt látni, hogy a szülők szívesen tevékenykednek együtt a gyermekeikkel, aktívan vesznek részt a játékokban, segítséget kérnek  a gyermekeiktől azokban a feladatokban, amelyek nekik nehézséget okoznak. A kezdeti feszültség a délutáni program végére feloldódni látszott, köszönhetően a közös játékoknak, az ismert vagy új dalok éneklésének, az étkezésnek. Úgy gondolom, hogy a közösen megélt élmények erősítik a családtagok közötti kapcsolatot, a szülők értékelik a gyermekeik fejlődését, amely az iskolai évek eredménye is. A szülőktől akkor várhatunk el támogató, segítő attitűdöt, ha érzik részünkről, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk szülői minőségüket, kultúrájukat, és emberi méltóságukat. Ez az iskolai program tehát egy jó lehetőségnek mutatkozik arra, hogy az iskola és a család közötti kapcsolat megerősödjön.

A pedagógusok egyik nehézsége, hogy a mindennapi nehéz oktatási munka után az iskolán kívüli programok, a szülőkkel való közös foglalkozások megszervezése különösen kimerítő hatással van rájuk. Talán ez azoknak válik igazán érthetővé, akiknek már tapasztalata is van ezen a tevékenységi téren.  Elengedhetetlennek tartom más szakemberek bevonását is, akik szaktudásukkal nagymértékben segíthetnék munkánkat, egy-egy részét felvállalva ezeknek a tevékenységeknek.

Az iskolának tehát napjainkban nemcsak az ismeretek átadását kell felvállalnia, hanem, mint mentálhigiénés színtér számos feladatot kell ellátnia­; a sokasodó problémás családi élethelyzetek, a hagyományos közösségek elvesztése, a média nagy befolyása a fiatalokra és a segítő szolgáltatások hiánya egyre több feladatot ró az iskola intézményére.

Ezért találom fontosnak, hogy a pedagógus nemcsak jól felkészült oktató-nevelő legyen, hanem segítő szakemberként a támogató légkört is kell biztosítania, ezzel segítve a tanítványokat ért sérelmek feldolgozását, illetve a közösségbe való alkalmazkodást is. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy a pedagógus is megtalálja azokat az erőforrásokat, amelyek őt segítik ezen feladatok teljesítésében.

Fikó Enikő

Xantusz János Általános Iskola, Csíksomlyói Alegység
Címfotó: Csíksomlyói búcsú, Erdély (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Bagdy Emőke–Telkes József (1988): Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest

Hunyady Gy., Kereszty Zs., Véghelyi J. (2005): Roma gyermekekre vonatkozó kompetencia fejlesztése a tanító- és óvóképzés tantárgyi programjaiban, Budapest, Trezor Kiadó

https://www.parazskozpont.hu/boldogabb_csaladokert_csaladi_eletre_neveles_csen_program

https://csalad.ro/tevekenysegeink/boldogabb-csaladokert-iskolai-program/