A 2020. július 17-19. között Nyíregyházán megrendezésre került roma szakkollégiumok alumni találkozójának kulcsszavai.

Az idei szimpózium az EMMI és a Nemzeti Tehetség Program támogatásával szerveződött. A korábbi évek alumni rendezvényeihez képest most nemcsak a különböző egyetemeken végzettek találkozását célozta meg a rendezvény, hanem a szerveződés megújításán is dolgoztak a résztvevők. A találkozó ezzel az új szándékkal az immár 10. tanévükhöz érkező roma szakkollégiumok életében fordulópontot jelenthet – ahogy azt köszöntőjében Molnár Erzsébet, a Nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium vezetője kiemelte.

Az eddigi alumni találkozók célja volt megmutatni a jelenlegi roma szakkollégistáknak azokat az életutakat, amelyek példaként állhatnak előttük, hogy valóban érdemes haladni a tanulmányokkal, a küzdelmet vállalni, sikeresen teljesíteni egy-egy kurzus követelményét, nyelvvizsgázni, diplomát szerezni. A volt szakkollégisták bemutatják a mostani tagok számára, hogy a diploma után is helyt tudnak állni, munkát vállalnak, teljesítenek. Itt nem csupán a munkaerőpiacon való boldogulásuk, de az évek előrehaladtával a párválasztás és a családalapítás történéseit is megosztják egymással a résztvevők.

Mindez most kibővült egy extra célkitűzéssel: a jelenlévők határozzák meg azokat a szerveződési és működési szempontokat, módokat, amelyekkel az elkövetkező időkben a volt szakkollégisták fenntarthatóvá teszik ezt az önszerveződést.

Ez csak látszólag kis feladat, hiszen az alumni szervezet működésében az egyik fontos tényező az lehet, hogy a volt szakkollégisták egymásról tudva, egymás helyzetét folyamatosan követve megerősítést kaphatnak saját élethelyzetükben. Így a közösség egyfajta információs hálózatot jelenthet, ahol akár munkatapasztalatokról, lehetséges munkahelyekről, munkaerő-piaci ismeretekről is tudják egymást tájékoztatni és nem elhanyagolható lelkesedéssel továbbvihetik azt a közösséget, amelynek motiváló erejét a tanulmányok alatt maguk is megtapasztalták, s amelynek a diplomázást követően is élvezhetik a támogatását.

Sörös Iván, a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője a szimpózium együttgondolkodását indítva elmondta, hogy a közeli múlt eseményei is azt kell, hogy erősítsék a jelenlévőkben és az általuk képviseltekben, hogy mennyire fontos szerepe van a szakkollégiumoknak a roma fiatalok életében. Egyrészt szükség van rájuk, mint egyetemi – a felsőfokú tanulmányok végzéséhez szükséges sokrétű támogatás okán –, másrészt azért, mert a diploma megszerzése utáni találkozási lehetőséget leginkább ez az alumni szervezet tudja maradéktalanul megadni. A felzárkózás eredményességében döntő kérdés, hogy senki se maradjon egyedül, hogy tudjanak egymásról, hogy minél többen legyenek ők, akik az egyének és a közösségek hátrányos helyzetének leküzdéséért dolgoznak.

A koronavírus járvány első hullámának idején ezért volt fontos, hogy a tanodák, a Biztos Kezdet Gyerekházak működjenek. Ezért fontos az is, hogy ha nem is a tervezett létszámmal, de mégis megtartották ezt a tanácskozást.

És nem megkerülhetőek ez a kérdéskör a hét megrendítő híre kapcsán sem – tért ki a főosztályvezető úr a roma közösségek számára hatalmas veszteséggel járó halálesetre utalva. Bogdán László (Cserdi polgármestere) halála mindnyájunknak nekiszögezi a kérdést: egy erős férfi, egy karizmatikus személy hogyan tud ennyire egyedül maradni!?

A kérdésre – bár mindenkinek van egyedi válasza – a közös felelet megtalálásához Laborczi Géza evangélikus lelkész, a Roma Szakkollégiumok Egyesületének alapító elnökének gondolatai adtak segítséget. Az alumni szervezet működését tervezni, kialakítani gyűltek össze a már lediplomázott roma szakkollégisták, ám ennek a szerveződésnek a sikere az alkotó egyének személyes eredményességén, életük sikerességén múlik. Ehhez a 20. század nagy hatású német, evangélikus teológusának Wolfhart Pannenberg gondolatának felidézésével járult hozzá. Az értelmiségi lét kulcskérdése lehet a személyes elköteleződés és a tudományos igényesség között megtalálni a helyes arányt és egyensúlyt. Ehhez kapcsolandó az értékek megőrzésének és újrafogalmazásának képessége. Ha az egyénnek sikerül az életét ezen, akár ellentétpárokként egymásnak is feszülő sarokpontok között, de ennek megfelelően fókuszban tartani, akkor a jó irány is kijelölődik.
Ez a „jó irány” nem küzdelemmentes életet, hanem járható utat jelent inkább. Ehhez az úthoz járulnak hozzá a szakkollégiumok és ennek egy fontos pontja ez az alumni-találkozó, amely a volt szakkollégistáknak alkalmat ad a visszatekintésre és megerősítésre, hogy nem tévedtek el, és egyben távlatot is mutat a továbbhaladásra.

A Nyíregyházi Roma Szakkollégiumban végzett Jéri Jánossal és Oláh Róberttel az előttük álló feladatokról beszélgettünk, amelyet az Evangélikus Nevelés közösségi médiafelületein is közzé teszünk.

A találkozóról készült részletes beszámolót itt olvashatják, ill. a képeket a képgalériában tekinthetik meg.

szöveg: Bujdosó Erika

fénykép: Magyari Márton