Szöveg: Bujdosó Erika

Az evangélikus nevelési-oktatási intézményekben a digitális átállás lehetőségeiről – a MEE NOO kezdeményezésére –, már március 13-át megelőzően elkészült egy átfogó, online kérdőíves felmérés. Akkor az intézmények a saját felkészültségükről úgy nyilatkoztak, hogy csak hetekben mérhető a bevezetéshez szükséges idő... A veszélyhelyzet kihirdetésekor mégis elegendő volt egyetlen hétvége, hogy a távolléti oktatás elkezdődhessen. Az érdemi tanításért és tanulásért valóságos „digitális forradalom” zajlott, ami a pedagógusok áldozatos és ötletekkel teli munkájának köszönhető.

Az oktatás a digitális térbe „költözött”. A Digitális Oktatási Stratégia eddig megvalósított lépései, elsősorban a normatív támogatás által lehetővé tett hardver- és szoftverfejlesztés, valamint a lezajlott pedagógus továbbképzések nélkül „nagyon nagy bajban lettünk volna”.

A még hiányzó eszközök biztosítására a kölcsönzés, vásárlás lehetősége ugyan adott volt, ám társadalmi összefogásból is érkezett segítség. Például Sopronban az evangélikus öregdiákok internet-előfizetés átvállalására jelentkeztek, Soltvadkerten pedig a támogató vállalkozók felajánlásából közel 100 gyermek kapott – egy villámgyorsan kialakított tanulmányi ösztöndíj keretében – számítógépet.

A tárgyi adományok mellett a digitális kompetenciák fejlesztésére is nagy szükség volt: egymástól tanult diák és pedagógus, szülő és gyermek. Ebben az EPSZTI szakmai támogatása segített: a pedagógiai szakértők online oktatási módszereket gyűjtöttek, gyakorlati útmutatókat készítettek és tettek közzé a pedagógiai intézet honlapján.  Emellett online továbbképzést is szerveztek a praktikus, gyorsan tanulható és tanítható alkalmazásokról.

Az első 1-2 hét intő tapasztalata volt a mennyiségi és időbeli keretezés szükségessége. Tanárt és tanulót egyaránt elárasztottak az információk: a kapcsolattartás gyakran párhuzamos csatornákon futott, s ha nem jött azonnali válasz, nőtt a bizonytalanság érzése és áradtak a megerősítést kérő üzenetek.

Az online kommunikáció és az egységes platform szükségességét minden intézmény felismerte. Legtöbben a Google Classroom vagy a Microsoft alkalmazások lehetőségét választották, de az ingyenesen elérhető feladatszerkesztők, kép- és hangrögzítő megoldások is gyorsan bekerültek a pedagógusok eszköztárába.

A digitális oktatásról több ízben készült online felmérés. A legtöbb iskola a NOO-EPSZTI szakértői által készített ajánlások és minta-kérdőívek felhasználásával kért visszajelzést a szülőktől, pedagógusoktól, diákoktól. Az összegzés kiemelkedő eredményt mutatott az evangélikus digitális oktatás hatékonyságáról: jóval 10% alatti azon tanulóknak az aránya, akiket csak hagyományos, papír alapú kommunikációval értek el a pedagógusok. A lemorzsolódás még ennél is alacsonyabb értéket mutat.

A sikerhez hozzájárult az is, hogy a veszélyhelyzet kihirdetését követően az intézményvezetők rendszeresen tartottak online konzultációkat. Sor került körkapcsolásokra, ahol a NOO vezetője tájékozódott az éppen aktuális helyzetről, illetve intézménytípusok alapján szerveződő csoportokban egyeztettek az igazgatók és a pedagógiai szakértők pl. az érettségik lebonyolításáról vagy az óvodavezetés kérdéseiről.

A NOO-EPSZTI jogi-tanügyi szakértőinek jogszabályfigyelő munkacsoportja hírlevelek útján és a honlap „gyakran ismételt kérdések” c menüpontjának folyamatos és tematikus szerkesztésével adott támogatást.

A Magyarországi Evangélikus Egyház gyors döntéshozatalának köszönhetően az átmenetileg nehéz helyzetbe került intézmények (pl. a kollégiumok) forráshiányuk kompenzálására anyagi támogatást kaptak. A digitális oktatást folytató intézményekben az informatikai felületek működtetéséért, valamint a pedagógusok munkájának támogatásáért végzett többletmunka elismerésére jelentős összegű forráselkülönítés történt.

Amíg az iskolákban a digitális oktatás zajlott, addig az óvodák zárva voltak. A NOO-EPSZTI munkatársai online felmérést végeztek 27 óvoda szülői körében. A több mint 500 önkéntes szülői válasz visszaigazolta az azonnal elindított gyakorlatot: azzal, hogy az óvodapedagógusok digitálisan elküldték a szülőknek a rajzos, mozgásos, mesés-mondókás javaslatokat is tartalmazó a heti tervet, nagyban segítették a gyermekek otthoni foglalkoztatását. Ugyanakkor aggodalmuknak is megfogalmazódtak, hiszen a fejlesztő feladatok végzése – leginkább az iskolakezdés előtt álló vagy a sajátos nevelési igényű gyermekeknél – a családi feladatátvállalás lehetőségeit meghaladta.

Az óvodák bezárásával megszűnő ingyenes étkezés komoly gondot jelentett a nehéz helyzetben lévő családoknál. Erre a problémára a diakóniai intézményekkel együttműködő konyhák (pl. Nyíregyházán, Hódmezővásárhelyt) az ebédkiszállítás megszervezésével reagáltak.

A közösség pótolhatatlan ereje a hitéleti neveléssel kapcsolatosan is felmerült. Az ovisok igéket, színezőket, történeteket kaptak rendszeresen, míg az iskolák hitéleti alkalmai digitális formát öltöttek. Az iskolalelkészek a hétkezdő áhítatokat online juttatták el az iskolai közösségekhez. A műfaji sokszínűség e téren is jellemző: levelek, diaképek, videóüzenetek, interjúk – változatos technikai megvalósítások jelzik: az iskolalelkészek is teljesítették a kihívásokat.

Az intézményrendszerünkön belüli kapcsolattartásért és a rólunk szóló kommunikáció erősítéséért tervezett közösségi média-megjelenést a járványhelyzet szintén felgyorsította. Az Evangélikus Nevelés képes helyszíni beszámolókban mutatta meg a rendkívüli hétköznapokban helyt álló embereket, az oktatás szokásos próbatételeit (érettségi és szakmai vizsgákat), valamint az ünnepeinket (húsvétot és pünkösdöt, ovis és iskolai ballagást).

„Mintha milyen szép és kellemes lett volna ez a soha nem látott, soha el nem képzelhető távoktatás! – idézzük Ittzés Szilvia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára sommázatát. Pedig nem, alapvetően szörnyű volt és nehéz...  sosem értünk a munka végére...”

Nem, tényleg nem értünk a munka végére. Ám a tapasztalatok beépülnek feladatvégzésünkbe.
Például a kompetenciamérés eredményeinek javítását célzó fejlesztést mostantól digitális módszerekkel valósítjuk meg és az oktatási innovációt ösztönző, társadalmi integrációt és egyházépítést szolgáló új, szakmai támogató projektben a befogadó pedagógiai gyakorlatot végző intézményeink tudásmegosztását is a járvány hozta kényszerű digitális átállásunk frissen szerzett ismeretei támogatják. Egy nehéz és ismeretlen időszakból új oktatási képességekkel és készségekkel felvértezve léphetünk előre.