Az evangélikus egyház a felelősség útján

Gyakran hallott kritika az egyházi fenntartású nevelési és oktatási intézményekkel kapcsolatban, hogy növelik a szegregációt azzal, hogy tanulói jogviszony létesítésekor „válogatnak” a jobb szociális háttérrel rendelkező gyermekek közül. Vannak, akik az egyházi iskolák szegregációt erősítő hatását hangsúlyozzák az egyházi fenntartású intézmények számának és arányának növekedésének kontextusában.
A statisztikákból az látszik, hogy átlagosan valóban magasabb a családi háttérindex[1] az egyházi iskolákban, mint az állami fenntartású intézményekben. Ennek a multifaktoriális háttere nem ezen írás témája, most annak az útnak az elindulását szeretnénk bemutatni, amely reményeink szerint változást fog eredményezni ezen a területen.

A krisztusi tanítás nagy hangsúlyt fektet a különböző hátrányokkal élő emberek felkarolására, helyzetbe hozására még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. Küldetésünket nem adhatjuk fel akkor sem, ha sokszor ez szembe megy a helyi közösség vélt vagy valós érdekeivel. 

A Magyarországi Evangélikus Egyház az elmúlt öt évben olyan iskolák fenntartását vállalta át más – jellemzően állami, de egyéb - fenntartóktól is, ahol a családi háttérindex az országos átlag alatt van, illetve a szociális és egyéb hátránnyal bíró gyerekek számaránya meghaladja az állami iskolákban tanulók arányát az adott területen.

Az iskolai sikertelenség és a kedvezőtlen családi háttér szoros összefüggése jól dokumentált jelenség a szociológiai és a pedagógiai szakirodalomban. Sok családban ingerszegény a környezet mind a tárgyi feltételek tekintetében, mind olyan téren, hogy nincsenek a gyerekek előtt értelmiségi szerepminták és a fiatalok nem rendelkeznek olyan készségekkel, amelyek a sikeres iskolai karrierhez szükségesek. Ebből kifolyólag a tanulók többsége eleve olyan hátránnyal kezdi meg iskolai pályafutását, amely jelentős mértékben növeli a lemorzsolódás esélyét. Ebben rejlik a hátrányos helyzet azon komplexitása, amellyel a szülők és gyermekeik csak óriási erőfeszítések árán tudnak megbirkózni. Ezért különösen fontos a hátrányos helyzetű tanulók magas színvonalú, egyéniesített neveléshez-oktatáshoz és a támogató-megtartó közeghez való hozzájutása, hozzájuttatása.

Fontos mérföldkő ezen az úton, hogy megalakult az Evangélikus Pedagógiai Intézetben az antiszegregációs munkacsoport, ami már most, az általános terveken felül is konkrét eredményeket tud felmutatni.

Első lépésként felmértük, hogy az egyes nevelési és oktatási intézményeinkben milyen a hátránnyal bíró gyerekek számaránya, majd ez alapján három kiemelt célt fogalmaztunk meg:

1. Integrációs támogatórendszer működtetése: segítsük azon iskoláinkat, akiknek eddig is és most is az átlagnál több nehézséggel kell megküzdeniük azáltal, hogy felvállalták az integrációs pedagógiai gyakorlat bevezetését.

Azoknak az iskoláknak, ahol a hátránnyal bíró gyerekek aránya 20%-nál magasabb, pályázatot írtunk ki, melyre az első körben az alábbi 3 intézményünk pályázott sikerrel:

-            Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola (Szarvas)

-            Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium (Orosháza)

-            Tótkomlósi Evangélikus Óvoda

Számukra az evangélikus egyház intézményenként 4 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújt. Ez az összeg kizárólag a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek neveléséhez és oktatásához szükséges tárgyi, személyi feltételek megteremtésére és a befogadó partnerkör kialakítására, illetve fejlesztésére fordítható.

Nagyon fontos számunkra, hogy azok az iskolák, akik felvállalják a hátrányban lévő gyerekek oktatását és nevelését, kiemelt figyelmet, elismerést és támogatást kapjanak. Nem szabad, hogy csak azokkal az iskolákkal (és tanáraikkal) büszkélkedjünk, amelyek diákjai a családi hátterük miatt is kiváló eredményeket érnek el különböző versenyeken.

2. Szakmaközi együttműködés kialakítása: szeretnénk felvenni a kapcsolatot a testvéregyházakkal, alapítványokkal és szakmai szervezetekkel, hogy együtt gondolkozzunk a közös stratégiák kidolgozásában és a megosztandó feladatokon. Sok településen egyszerre van jelen katolikus, református, evangélikus és állami iskola is.  Itt szükséges és célszerű lenne együttműködni, hiszen ugyanazok a nehézségeink is.

3. Intézményi ösztönző rendszer kialakítása: motivációs programot dolgozunk ki azon intézményeinknek, ahol nagyon kis arányban vannak jelen segítségre szoruló tanulók, hogy ők is jobban bevonódjanak a közös társadalmi teherviselésbe.

                                              
Szöveg: antiszegregációs munkacsoport (NOO-EPSZTI)
Fénykép: Magyari Márton