Az Esélyteremtő együttműködési hálózat kialakítása című Erasmus+ projekt keretében tartott Kedvesház pedagógia továbbképzések erdélyi résztvevőinek véleményét kérdeztük a továbbképzések hasznosságáról, a szülőkkel való viszony alakulásáról a továbbképzésen tanultak gyakorlati alkalmazását követően, észrevételeikről, javaslataikról.

A következőkben válaszaik összegzését mutatjuk be a kérdések sorrendjében. A kérdések nagyrésze 1–7-ig terjedő Likert-típusú skála, amelyen az 1-es az egyáltalán nem, a 7-es a nagymértékben (teljes mértékben) válaszoknak felel meg. A válaszadóknak lehetőségük volt a jelölt opció mellé szöveget is írni, illetve voltak egyértelműen szöveges választ igénylő nyílt kérdések is.

A továbbképzéseken 25 személy vett részt, nagyrészük (20 személy) a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskolából, de voltak résztvevők a csíkszeredai Xantus János Általános Iskolából és a csíkkozmási Dr. Boga Alajos Általános Iskolából is.

A résztvevők döntő többsége, tizenhét személy jelölte a teljes mértékben válaszlehetőséget arra a kérdésre, hogy mennyire felelt meg igényeinek, elvárásainak a foglalkozások tematikája, tartalma, további hat személy az ennél egy ponttal kisebb, tehát a 6-os számot jelölte be, és két személy választotta a semleges álláspontot képviselő 4-es értéket. A kérdésre adott válaszok átlaga 6,52, tehát egyértelműen kijelenthető, hogy a képzések tematikája és tartalma nagymértékben megfelelt a résztvevők elvárásainak. Öten fogalmaztak meg szöveges választ is a kérdésre, ezek mindegyike pozitív véleményt tükröz (a tanult módszerek vonzóak, hasznosak, érdekesek).

Abban a kérdésben, hogy iskolai problémáik megoldásában mennyire jelentenek segítséget a képzésen tanultak, már egy kicsit jobban megoszlanak a vélemények, de itt is egyértelmű, hogy a résztvevők nagyon hasznosnak tartják a továbbképzést. Ezt tükrözi a kapott válaszok 6-os átlaga, de az is, hogy a résztvevők csaknem fele úgy gondolja, konkrét iskolai problémáik megoldásában a tanultak nagymértékben voltak a segítségükre (7-es érték). További tízen állították ugyanezt, de kisebb meggyőződéssel (az 5-ös vagy 6-os válaszlehetőséget jelölve, egyenlő arányban), ketten jelölték a semleges is-is válasznak megfelelő 4-est, és egyetlen személy gondolta úgy, hogy csak kismértékben segítette iskolai problémái megoldásában a továbbképzés során elsajátított tudásanyag, a 3-as számot jelölve.

Szöveges választ jelölésük magyarázatára heten fogalmaztak meg, főként azok, akik nagyon pozitívan ítélték meg a képzésen tanultak iskolai használhatóságát (egy 5-ös, a többi pedig 6-os, 7-es értéket jelölt). Legtöbbjük úgy véli, a felmerült konfliktusokat a tanult módszerekkel könnyebben tudta kezelni, a tanultaknak köszönhetően jobban megérti a hátrányos helyzetű gyermekeket és így könnyebben tud közeledni hozzájuk, hatni rájuk. Említésre került, hogy a gyermekek is jobban odafigyelnek egymásra e módszerek alkalmazása nyomán, illetve hogy a tevékenységekbe a hátrányos helyzetű gyermekek is szívesen bekapcsolódnak. Más vélemény szerint a roma gyermekekkel továbbra is nehéz, még nem látható egyértelmű változás az újonnan tanult, még rövid ideje alkalmazott módszereknek köszönhetően.

Azzal kapcsolatban, hogy a Kedvesház pedagógia módszereit, gyakorlatait az iskolai munkájukban milyen mértékben tudják hasznosítani, az előző kérdéshez hasonló mértékű volt a vélekedés, a válaszok pont szerinti átlaga ebben az esetben is 6-os. Kevesebb az egyértelműen pozitív (7-es) jelölés, nincs viszont egyetlen olyan vélemény sem, amely szerint iskolai munkájukban nem tudták hasznosítani ezeket a módszereket (nincs 4-esnél kisebb jelölés). Négyen nem adtak határozott választ a kérdésre (4-es), ketten csak kismértékű hasznosságot jelöltek (5-ös), összességében viszont ebből a kérdésből is egyértelműen az látszik, hogy a Kedvesház pedagógia módszereinek gyakorlati alkalmazási lehetősége eredményes.

A kérdésre adott hat szöveges válaszból alapján, a tapasztalatok szerint a képzésen tanultak érdekesebbé teszik az iskolai órákat, a gyermekek nagyon szeretik. Egy vélemény szerint bármilyen tanórán alkalmazhatók ezek a módszerek, egy másik vélemény szerint a román órán például, amely nem a gyermekek anyanyelve, nehezebb az alkalmazása. A két 5-ös (tehát kismértékben, de hasznos) választ adó közül egyik fogalmazott meg véleményt, ő azt jelzi, hogy azért tudja kevésbé alkalmazni a tanultakat, mivel iskolaelőkészítő osztályban tanít (tehát valószínűleg ehhez még túl kicsik a gyermekek).

A kérdőívet kitöltőket arra kértük, hogy soroljanak fel legalább négy olyan, a továbbképzésen elsajátított gyakorlatot, módszert, amelyet a gyakorlatban is kipróbáltak, indokolják meg ezek hasznosságát, eredményeit, jelezzék a kivitelezés során észlelt esetleges problémákat, mondják el, hogy miként adaptálták a tanultakat a helyi viszonyoknak megfelelően. A következőkben a résztvevők által leggyakrabban említett módszereket soroljuk fel. Nem kértük, hogy bármilyen szempont szerinti prioritás-sorrendet állítsanak fel, feltételezhető viszont, hogy az említések sorrendje az egyes módszereknek a válaszadók szerinti fontosságát is jelzi.

Az alábbiakban a kérdésre adott válaszokból idézünk is egy-egy gondolatsort, példaként.

Elsőként legtöbben (heten) a Kethano-módszert említették, ezt követte a névjátékok (5 említés), a kooperatív tanulás módszerei (3 említés, ebből kettő: toronyépítés) és az énerősítő játékok (3 említés, ebből kettő: az én ingecském).

„A  Kethanókat megalkottuk közösen első osztályban, illetve szeptemberben a második osztály kezdetén is. A mindennapi tevékenységek, tanórák alatt is sokszor utalunk a szabályokra, most már  a gyermekeket figyelmeztetve, ők mondják a szabály nevét, amit éppen kell kövessenek. Ugyanakkor az új feladatok, gyakorlatok kezdésekor újabb kethanókat fogalmazunk meg, ezzel is biztosítva a tevékenység gördülékeny lefolyását.”

Másodikként leggyakrabban az énerősítő játékok jelentek meg (9 említés, ebből hat: az én ingecském), a kooperatív tanulás módszereit pedig négyen említették (közülük hárman: hasonlóságok, különbözőségek).

„Az én ingecském: Ezt a feladatot, mivel a tanítványaim még nem tudnak írni, csak egyéni munkában, kikérdezés módszerrel tudtam kivitelezni. Egyenként szólítottam a gyermekeket egy különálló teremben, ez lehetőséget adott arra, hogy bár a kicsik zavartak is voltak, de mégis úgy tapasztaltam, hogy őszintén válaszoltak a kérdésekre. Legtöbb kérdést átalakítottam, megmagyaráztam a gyermekeknek. Ugyanakkor egy – egy érdekesebb válaszukra, pótkérdéseket fogalmaztam meg, amik által teljesebb képet kaphattam a gyermekekről. A gyakorlat során fontosnak tartottam a helyes mondatalkotást gyakoroltatni, szókincsük nagyon szegényes. Nagyon nehéznek bizonyult a kérdés a saját tulajdonságaikról, ugyanakkor az otthoni, családi kötődések, kedves családtagok, erőszakra utaló mondatok sok válaszban megfogalmazódtak. Nem volt újdonság a válaszaikban, arra a kérdésre, hogy hol szeret a legjobban lenni, az osztály túlnyomó többsége az iskolát nevezte meg. Azért tartom jó tapasztalatnak ezt a gyakorlatot, mert még több személyes vonást tudhattam meg a gyermekről, és ez a gyermekek megismeréséhez újabb támpontokat adott. Ezt a gyakorlatot tehát adaptálnom kellett a gyermekek értelmi szintjéhez, illetve utólag  kértem tőlük, hogy rajzolják le az egyéniben elmondottakat.”

Harmadikként szintén az énerősítő játékokat említették a legtöbben, az előzőhöz hasonlóan kilencen (ebből hárman: az én ingecském, hárman az én családom), ezt ugyancsak a kooperatív tanulás módszerei követték 4 említéssel (amelyből kettő: toronyépítés). Ugyancsak négyen a négylépcsős kérdezési technikával történő történet-feldolgozásokat írták harmadikként.

„Családrajz- az én családom Minden gyermek egy színes családrajzot kellett elkészítsen. Ezután egyenként bemutatták az elkészült rajzaikat a családról. Sok új információt tudtam meg a gyermekekről, szívesen meséltek a képekről, a családtagokról. Egy diák elmondta, hogy nem szeretné magát felrajzolni a családrajzra, volt ahol hiányoztak a szülők a képről, csak a testvérek jelenítődnek meg a rajzon, amint játszanak. Egy kisfiú megfogalmazta, hogy ő épp az édesapja mellett van, segédkezik a cserepeket kicserélni a ház tetején, míg egy kisfiú, aki nem ismeri az édesanyját, megfogalmazta, hogy őt a nagymamája szereti.”

„Toronyépítés. Szabályok ismertetése: együtt dolgozni, beszélgetés nélkül építeni egy tornyot a megadott eszközökkel, hármas vagy négyes kiscsoportokban.

A négyes számú csoportban kettesével dolgoztak együtt, majd a végén összerakták a részmunkákat. Ezt ők maguk is megfogalmazták, amikor a munka menetét kérdeztem meg.

Az első alkalommal volt, aki nem értette meg, hogy együttműködésre szólítottam fel, s csak saját elképzelésére figyelt, azt valósította meg egyedül. A zárókörben újra meg tudták fogalmazni az elhangzott szabályokat, de többnyire csak azok a gyermekek, akik azok szerint dolgoztak.

A tevékenység alatt látszott a gyermekeken a koncentráltság, illetve az alkotás öröme, látszott, hogy fontos nekik, hogy valami szépet tudjanak megvalósítani. Megfigyelhető volt, hogy a csoportban az eddig is kreatívabbnak bizonyult gyermekek átveszik a vezetést, bár más tanulási területen nem ők a legsikeresebbek.”

„A Rettenetes szörnyek, A Pettyetlen Katica – történetek feldolgozása négylépcsős kérdezési technikával. A történetek feldolgozása nem ütközött különösebb akadályokba. Élmény volt számukra, amikor azonosultak valamelyik szereplővel. Megfogalmazták saját véleményüket.”

Utolsó említésként ismét ezzel a két módszerrel találkozhattunk leggyakrabban, de a kooperatív tanulási módszerek szerepelnek többször (6 említés: hasonlóságok, különbözőségek: 3, toronyépítés: 2, általában: 1), az énerősítő játékokat pedig négyen jegyzik (kettő: az én ingecském).

„A kooperatív tanulás módszerei. Hasonlóságok, különbözőségek  Mindannyian mások vagyunk, de vannak közös vonásaink is, ezt próbáltam megtalálni és hangsúlyozni ezzel a gyakorlattal. Toronyépítés egymásra utalva közös torony építése csoportokban, úgy, hogy közben nem szabadott beszélgetni. A végén megbeszéltük beszélgetőkörben, hogy ki hogyan érezte magát, hogyan történt a kommunikáció és az együttműködés.  Néma puzzle Ennél a gyakorlatnál is csoportosan folyt a tevékenység, némán kellett dolgozniuk. Csak metakommunikatív jelzéseket használhattak a gyermekek, ami egy idő után jól működött.  Tudtak együtt dolgozni, ezáltal is fejlesztve a kreativitásukat, logikus gondolkodást, megtapasztalva a közös alkotás örömét.  A pettyetlen katica című mese feldolgozása, illusztrálása, A rettenetes szörnyek című mese feldolgozása, illusztrálása”

A fentiekben a leggyakrabban előforduló módszereket, gyakorlatokat emeltük ki, de ezek mellett a résztvevők még nagyon sok, általuk kipróbált, használt módszert felsoroltak. Ebből arra következtethetünk, hogy a továbbképzésen tanultak közül nagyon sok, vagy akár minden módszert kipróbáltak, alkalmaztak már oktatói munkájuk során.

„Csoportos vakvezetés Hihetetlen ereje van a játéknak, én ezt ezen a tanfolyamon tanultam meg. Ezt a feladatot, ahogy megoldották a gyerekek le kellett volna videózni.  Készítettem fotókat átküldtem Péternek azt hiszem. A gyerekek nagyon együttműködők voltak, mint a polip karjai úgy mozogtak. Nagyon figyeltek egymásra és a vak-ra. Ezt a feladatot alkalmaztuk is a való életben. Korcsolyázni mentünk Kézdivásárhelyre az egész osztály. Annyira féltem elmondani nem tudom. Hárman soha nem korcsolyáztak és kb. 25 éve én sem. Akkor most rájuk ügyeljek vagy magamra? Megegyeztük, még az autóbuszon, hogy figyelünk egymásra, segítünk azoknak, akik nem tudnak korcsolyázni. Kérem szépen, nem hiszem még most sem, hogy mennyire egyben voltak, végig figyeltek egymásra, tanították a többieket, szóval s még engem is meggyőztek, hogy menjek fel a jégre. Mindenkinek ajánlani tudom ezeket a feladatokat, mert az életben kerülünk olyan helyzetbe, amikor segítségül hívhatjuk ezeket a gyakorlatokat, ahogy én is tettem – emlékezzetek mikor azt játszottuk, hogy……most is azokat a szabályokat kell betartani gyerekek. Emelje fel a kezét az, aki volt már olyan tanfolyamon, ahol arra készítenek fel, minket, pedagógusokat, hogy a gyerekek szívén keresztül tanítsunk, hogy az  iskola ne csak arról szóljon, hogy tanulunk, felmérőt írunk, felelünk … volt már valaki ilyen tanfolyamon? Én voltam.  Ez a  Kedvesház Pedagógia tanfolyam, ahol jó gyereknek lenni. Minden gyereknek joga lenne ehhez, minden pedagógus meg kellene kapja ezt a képzést, ismétlem minden év elején. Eltértem kicsit a témától…. bocsánat.”

A Kedvesház pedagógiának a szülőkkel való kapcsolat kialakításában, megerősítésében játszott szerepét a képzésen résztvevők kevésbé tartották fontosnak. Válaszaik pontszám szerinti átlaga 5, és tizenöt személy jelöl 4-es feletti értéket, ami még mindig a pozitív vélemény túlsúlyát mutatja, viszont csak kismértékben. Ennél a kérdésnél az előző kérdésekre adott válaszokhoz képest nagyobb számban jelennek meg a negatív vélemények. Senki nem állítja a válaszolók közül, hogy egyáltalán nem járult hozzá a Kedvesház pedagógia a szülőkkel való kapcsolat kialakításához vagy erősítéséhez (1-es), viszont hárman jelölik a 2-es, és négyen a 3-as számot.

Az itt megfogalmazott szöveges válaszokat a következő kérdésre adott válaszokkal összevonva tárgyaljuk, amely konkrétan azt kéri, hogy amennyiben a Kedvesház pedagógia hozzájárult valamilyen mértékben a szülőkkel való kapcsolat javulásához, megerősödéséhez, röviden írják le a résztvevők, hogy ez hogyan történt. Így összesen tizenhat választ tárgyalunk, amelyből öt pontszámozást kérő kérdés megjegyzéseként, tizenegy pedig a kifejezetten szöveges választ igénylő kérdésre érkezett.

A Kedvesház pedagógia módszerei nyomán a szülőkkel való kapcsolat pozitív változását jelölő, összesen tizenöt válaszolóból tizenketten fogalmaztak meg szöveges választ is, abból a kilenc résztvevőből, akik szerint a szülőkkel való kapcsolat egyértelműen és nagymértékben javult (7-es), heten fejtették ki pár szóban véleményüket. Közülük egy jelezte, hogy a tanult módszereket igazából csak gyermekekkel alkalmazta a gyakorlatban, és csupán bízik benne, hogy a szülőkkel kipróbálva is ugyanolyan pozitív lesz a hatásuk, mint a gyermekek esetében. A többi hat válaszoló a szülőkkel való kapcsolat bensőségesebbé, nyíltabbá válását, a szülők érdeklődésének, közlékenységének növekedését említette, ugyanakkor a saját részükről is a családok gondjainak jobb megértését. Egy résztvevő, aki vegyes osztályban tanít (a gyermekek fele roma), meglepetéssel nyugtázta a két csoport szülei közti kapcsolatok kialakulását, együttműködésüket a feladatok elvégzése során („együtt játszottak, együtt dolgoztak, együtt végezték el a rájuk bízott feladatokat”).

Heten ítélték úgy, hogy a szülőkkel való kapcsolatban nem következett be változás a tanult módszerek alkalmazása nyomán, szöveges véleményt hárman írtak. Mindhárman kiemelték a Családi nap alkalmával szerzett negatív tapasztalatokat (alacsony szülői jelenlét, részleges bekapcsolódás a tevékenységekbe), egy résztvevő jelezte, hogy más programokon viszont (Toronyépítés, Névjátékok) aktívan vettek részt a szülők.

A következő kérdés szintén a szülőkkel való viszony, a kapcsolattartás módjának alakulására vonatkozik az új megközelítés alkalmazása következtében. A kérdésre huszonhárman jelöltek a megadott 1–7-es skálán valamilyen értéket, ketten nem. A válaszolók nagy része (tíz személy) a viszony, kapcsolattartás nagymértékű (7-es), további három valamilyen szintű (6-os, 5-ös) változását jelezte, négyen nem nyilvánítottak egyértelmű véleményt (4-es válaszlehetőség), és heten jelöltek 4-esnél kisebb értéket, jelezve ezzel, hogy a szülőkkel való viszony csak kismértékben (3-as, 2-es, öt személy), vagy egyáltalán nem változott (1-es, két személy). Fontos kiemelni, hogy ez az egyetlen olyan kérdés, ahol megjelennek az „egyáltalán nem” (1-es) válaszok is, vagyis a továbbképzés résztvevői között vannak, akik úgy gondolják, hogy a tanultak alkalmazása nyomán a szülőkkel való viszony nem sokat vagy egyáltalán nem változott.

A következőkben arra kértük a résztvevőket, hogy írjanak egy-két példát a szülők részéről érkező visszajelzésekből, amennyiben érkeztek visszajelzések. A továbbképzés résztvevőinek közel fele (tizenketten) számol be szülői visszajelzésről, ezenkívül egy válaszoló jelzi, hogy a szülőktől személyesen nem kapott visszajelzést ugyan, de a gyermekek viselkedéséből érzékeli a szülők támogatását. A válaszok hangsúlyozzák a szülők részéről a bizalom növekedését, a velük való kapcsolat közvetlenebbé válását, erőteljesebb részvételüket a különböző iskolai programokon (szülői értekezletek, nem kimondottan iskolai tevékenységek – névnapok, születésnapok megünneplése, Mikulás-várás, karácsony – megszervezésében aktívabb bekapcsolódásukat, ötletekkel történő hozzájárulásukat. Kiemelten jelenik meg viszont a válaszok között (a tizenkét válaszolóból nyolcan jelzik) a módszerek alkalmazásának pozitív hatása a gyermekekre, a gyermekek iskolához való viszonyára, amellyel a szülők is nagyon elégedettek, sőt, hálásak érte. Gyermekeik lelkesen beszélnek otthon az iskolában történtekről, szívesebben mennek iskolába és jól érzik ott magukat, könnyebben tanulnak a játékos módszerek alkalmazása nyomán.

Egy résztvevő a képzésen tanultak alkalmazásának buktatóira hívja fel a figyelmet: a pedagógusok nem minden esetben tudják elfogadni „ezt a fajta másságot”, illetve problémát okoz a Kedvesházak hiánya. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a képzés során tanultak alkalmazásával óriási eredmények érhetők el, ezért fontosnak tartja és javasolja a pozitív tapasztalatok szakkönyvben történő kiadását.

A továbbképzés résztvevői lehetőséget kaptak észrevételeik, javaslataik megfogalmazására, és tizenhárman közülük éltek is ezzel a lehetőséggel. Hárman a képzésen tanultak hasznosságát emelték ki, többen is megfogalmazták, hogy több közös tevékenységre lenne szükség és nyitottságra a szülők részéről e tevékenységeken való részvételre. Nyolcan jelezték, hogy a tanultak alkalmazásához, a szülőkkel való viszony megváltozásához külső, anyagi és szakmai segítségre, támogatásra lenne szükség a különböző programok, tevékenységek megszervezésében, a kellékek, eszközök tárának bővítésében, délutáni oktatás, délutáni foglalkozások megszervezésében. Egy résztvevő véleménye szerint felsőbb osztályokban, ahol a gyermekek jobban megértik a feladatokat, a folyamatot, jobb eredményeket lehetne elérni a tanultak alkalmazásával.