EPSZTI - Beszámoló a 2016-os Kölcsey-versenyről

Január 22-én van a magyar Himnusz születésnapja, pontosan a 193. A Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat szerint ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását Szatmárcsekén (a kéziraton csak ennyi áll: Cseke, 1823. január 22.), és erre az eseményre emlékezve e napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.

Ilyentájt sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények, és egy-egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak átadni, megmutatni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből. De ehhez az egy naphoz kapcsolódó események, előadások, programok, ünnepi beszédek, gondolatok nem pótolják azt, amit az év többi napján elszalasztunk, elmulasztunk, ami nem kap kellő rangot az életünkben.

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” (Sebő Ferenc).

A kultúra, a műveltség is csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket. A kultúrát nem ünnepelni kell, hanem megélni, illetve úgy élni, hogy látszódjon rajtunk, érezhető legyen a jelenléte életünkben, megszólalásainkban, emberi kapcsolatainkban, munkavégzésünkben, megjelenésünkben.

A Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium először 2003-ban rendezte meg a Kölcsey versmondó és népdaléneklési versenyt, képzőművészeti és fotópályázatot, így emlékezünk a Himnusz megszületésére és alkotójára.

Ebben az esztendőben a kötelező vers minden korosztály számára Vörösmarty Mihály Szózata, a választott költemény pedig Weöres Sándor egy alkotása volt. A népdalosok is kötelező és szabadon választott dalokat mutattak be. A képzőművészeti – és fotópályázat témájául nemzetünk színeit jelölték meg a szervezők.

Összesen 21 intézményből, általános iskolából és középiskolából érkeztek versenyzők, pályaművek: 25 szavaló, 49 énekes, 82 képzőművészeti alkotás és 39 fotó alkotója mutatta meg, hogy a címben szereplő, Tamási Árontól idézett gondolat akár mottóul is szolgálhatott ezen a napon.Mert mi más küldetése lehetne napjainkban a kultúrának? „Hit a harcban, remény a bajban.” A reményt versenyző diákok, a kiállított pályamunkák készítői adják és éltetik.