Hibridoktatás, reziliencia, lélek-edzés, virtuális közösségépítés, pandémia, digitálisz… csak néhány kulcsfogalom, ami megtöltötte a virtuális és lelki teret az elmúlt két napban, az evangélikus nevelési és oktatási intézmények vezetőinek szervezett online konferencia keretében.

Régi hagyomány, hogy az evangélikus oktatási rendszer grémiuma, az igazgatók és a NOO-EPSZTI munkatársai szakmai közösségben találkoznak novemberben, ahová mindig ellátogatnak az egyház vezetői, püspökei, lelkészei, hogy a vezetők ne csak szakmai, de lelki iránymutatást is kapjanak. Különösen fontos volt ez 2020 novemberében, amikor minden intézmény küzd a rendkívüli pandémiás helyzet okozta kisebb-nagyobb veszteségekkel. A konferencián 44 intézményvezető vett részt, akikkel párhuzamosan az iskolalelkészek is online találkozót tartottak.

Esendő hadvezérek isteni segítséggel

Krámer György, a MEE országos irodájának vezetője kezdő áhítatában pontosan rámutatott arra a kettős érzésre, ami áthatja jelenleg minden intézményvezető életét a legapróbb óvoda vezetőjétől a legnagyobb oktatási komplexum igazgatójáig.

Námán, a hadvezér történetén keresztül mutatta be, hogy a legnagyobb hatalmú és legjobb vezetőknek is vannak az életében olyan helyzetek, amelyeket nem tud kézben tartani.  Námán gyengéje betegsége volt, ami meggyengítette őt, esendővé tette, mert noha 1000 ember leste a parancsait, életének 1 részét nem tudta irányítani. Végül Samáriában felkeresi az ellenség orvosát, Elizeust, félreteszi gőgjét, leteszi fegyvereit, és mezítelenül megmerítkezik, azaz megteszi, amit Isten kért tőle.

A történet kiemeli, hogy mennyire fontos, hogy a vezetők megkeressék a saját Jordán folyóikat, ahol leteszik a fegyvert, a pajzsot és a páncélt és engedik, hogy Isten megérintse őket, hiszen életünknek abban a részében, amit most ember nem irányíthat, Isten utat mutat mindannyiunknak.

Az áhítattal a grémium lelki támogatása nem ért véget. Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök biztató szavakkal köszöntötte a konferencia résztvevőit és az oktatáskutató Uzsalyné Pécsi Rita PHD tanulmányát idézve elmondta, hogy már az első lezárásoknál kiderült, hogy ebben a helyzetben vizsgázik a család, az iskola és a templom is. Kiemelte, amit tanulunk most, az jó lenne, ha hozzájárulna ahhoz, hogy magasabb szellemi szinten tudjunk kijönni a pandémiából. Kevés, ha túlélésre játszunk.

Négy fogalompárral érzékeltette azt, hogy ugyan nehézségekkel küzdünk, mégis van lehetőségünk gazdagodni a nehézség által:

A távolság és a közelség fogalompárral rámutatott arra, hogy jó lenne a kényszerű távolságból lelki közelséget alakítani és Ézsaiással mondani, „Békesség, békesség, közel és távol”. Hiszen, ha a távolságból közelség alakul ki, az egy csoda.

Nagyon fontos, hogy a mostani kényszerből elgépiesedett világban, a gépiességből – emberiesség kettősével emlékeztessük magunkat, hogy bár ez a helyzet sok lehetőséget kínál, ugyanakkor fontos, hogy az emberiességet ne adjuk fel, ne uralkodjon rajtunk a külső elvárás.

Ezzel szorosan összefüggenek a személytelenség–személyesség fogalmai is, aláhúzva azt, ami a legfontosabb és az evangélikus egyház legnagyobb értéke: az Istennel való személyes kapcsolat, ami most a templom nélküli időkben még hangsúlyosabb! Luther felismerése: kegyelmes Istent találni csak a legnagyobb belső harc árán lehet. Ezt a személyes kapcsolatot keressük, közvetítők nélkül!

A negyedik fogalompár, a rendezetlenségből a rendezettséget kellene elérnünk. Sajnos kapkodunk, nem érjük utol magunkat. Most, a karácsonyt megelőzően is bűnbánati idő van, ami önvizsgálatot kíván és az életünk is olyan helyzetben van, ami igényli, hogy rendezzük az emberekkel és az Istennel való kapcsolatunkat nem pánikszerűen, hanem szívből.

Végül az elnök-püspök rámutatott, hogy bármilyen nehéz is most erre gondolni, az idén is lesz karácsony és ez átértelmezi a pandémia fogalmát. Ez a minden és a nép szavakból álló összetétel, vagyis a szó szoros jelentése: minden népet érint. Ennek lehet pozitív tartalma a bethlehemi mezőn: „Hirdetek nektek nagy örömet”, az egész nép öröme, vagyis minden nép öröme, minden népnek megváltója. Legyen ez az idei karácsony olyan letisztult, mint az első: a sárban, a hidegben, az istállószagban minden népnek megváltója született meg. Így telik meg pozitív elemekkel a pandémia szó.

Szakmai tájékoztatók, jogi iránymutatás

Bár a nap szakmai programokkal folytatódott, az említett személyesség megmaradt. Varga Márta, a nevelési és oktatási osztály vezetője egy 2012-es révfülöpi emlék felidézésével kezdte a szakmai aktualitásokról szóló beszámolóját.  Visszaidézte, hogy az akkori intézményvezetői találkozó számára az első volt és pont egy adventi hétvégére esett. Az akkori fő témák: a szakképzés aktuális helyzete és az iskolalelkészek státusza. Ezzel érdekes megvilágításba helyezte a mai problémákat, hiszen van, ami óriásit változott és van, ami ma is időszerű.

Ezt követően szó esett a pedagógusok, hitoktatók covid szűrővizsgálatának kérdéséről, a hibrid oktatás nehézségeiről és komoly kihívásairól. Sok esetben a 6-8 évfolyamos diákok bent tanulnak, míg a gimnazisták otthon, így új órarendek, streemelt órák, érettségi nehézségek, felborult teremórarend, otthonról tartott karantén órák nehezítik az igazgatók helyzetét.

Szó esett egy új, korábban az igazgatók által felvetett kérésről, a munkatervek visszaigazolásáról, ami már minden intézménybe megérkezett, valamint a pályázati lehetőségek ideiglenes hosszabbításáról és az aktuális vezetői értékelésekről.

A délelőtt második felében – az intézményvezetői tanácskozásokon már megszokottan – jogszabályi áttekintést kaptak az igazgatók a NOO munkatársaitól. Sziráki György és dr. Braun Pál hatalmas segítséget nyújt március óta abban, hogy az intézmények naprakészen tudják intézni a járvány során kialakuló váratlan helyzeteket. Most is az aktuális segítségekkel készültek, így szó esett a pedagógus továbbképzések ellenőrzésének rendszeréről, a házirend kötelező módosításáról, a táppénzes eljárások nehézségeinek megoldásáról, a diákok kamerahasználatáról és a veszélyeztetett tanárok védelméről.

Time menedzsment skill és e-learning tananyagfejlesztés

A délután a kutatások, a legfrissebb szakmai eredmények jegyében telt. Dr. Setényi János oktatáskutató izgalmas és aktuális kutatási eredményeket mutatott be a digitális oktatás tavaszi tapasztalatai alapján. Eszerint a diákjaink jól élték meg az átállást és alapvetően a technikai felszereltség is megfelelő volt az evangélikus intézményekben, ám hiányzott a kortárs közösség, a barátok és a matematika, illetve a természettudományok területén sokaknak a tanári magyarázat is.

Alapvetően a jó tanuló, önálló, tudatos time menedzsment skillel rendelkező diákok (családok) számára volt igazán jó a digitális oktatás. Ők kényelmesnek, kötetlennek, újszerűnek élték meg.

Érdekes eredmény, hogy a nyelvtanításnál nagy félelem övezte az átállást, azonban remekül sikerült, jó eredményeket szereztek a diákok, mivel alapvetően is jellemző a nyelvoktatásra az a rugalmas módszertani szemlélet, ami szükséges volt a sikerhez, így ez itt határozott előnnyé vált.

Izgalmas jövőkép kezd körvonalazódni, mert alapvetően csak az alsó tagozatos tanulóknál utasítják el egyértelműen az oktatás résztvevői a digitális vagy blended oktatást, azonban a tanulási utakról differenciált lett a gondolkodás.

A nagyobbaknál a diák, a szülő és a tanár is van, amit el tud fogadni online, de legyen, amikor menni kell iskolába. Ez azt jelenti, hogy elképzelhető egy olyan oktatási rendszer, ahol heti egy-két alkalommal nem tantermi, hanem digitális oktatás folyna. Az előadás azzal a nem túl távoli jövőben már egyértelműen megválaszolható kérdéssel zárult, hogy az ilyen oktatásé-e a jövő?

Ezt az egészen elképesztő, új lehetőséget árnyalta az Evangélikus Digitalizációs Program, a DIGITALISZ bemutatása. Béni Gabriella, a projekt menedzsere bemutatta, hogy az elmúlt időszakban milyen sok előrelépés történt a digitális oktatás támogatására EPSZTI által biztosított kereteken belül. Megindult az animációs képzés a tanárok számára, két közösségi applikációs program tervezése már lezárult, ezekkel már a fejlesztés szakaszában vannak a munkatársak és a saját e-learning tananyagok fejlesztése – a tartalmi összeállítás után – már a vizualizációs szakaszban tart.

Lélekedzés

A második nap áhítatát Mesterházy Balázs lelkész, a Kőszegi Evangélikus Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója vezette. A lélekedzés nyolc gyakorlatán keresztül, ezeket bibliai személyekkel és történeteikkel mutatta meg, hogy a vezetők nehézségei nem újkeletűek és nem szégyellni valók. A nyolc gyakorlattal a jelenlegi evangélikus intézményvezetők is edzhetik pszichéjüket, rezilienssé válhatnak.

A nyolc gyakorlat között olyanok kaptak helyet, mint hogy felismerjük, hogy mindannyiunk küzdelme, fájdalma valódi, hogy tudatosítsuk, ha már reziliensek voltunk egy helyzetben és építkezzünk belőle, hogy vegyük saját kezünkbe az irányítást, hogy használjuk az erősségeinket vagy épp ne féljünk segítséget kérni. Mindezt olyan bibliai alakok történetén keresztül, mint a passió történetben lévő levágott fülű Márkus, vagy Jónás, aki megélte a megújulást, Sára, aki saját kezébe vette a sorsát, Dávid király, akinek a tudása és a hite segített a küzdelemben. De szóba került Jézus, a tanítványok és Pál apostol is. Ők mindannyian megküzdöttek valamivel és építkeztek belőle, fejlődtek általa.

A Kincsesláda feltöltése

„Vedd az életedet a saját kezedbe és mi történik. Borzasztó dolog, senki nincs a közeledben, aki felelősségre vonhat!” – ezzel a gondolattal kezdődött a Varga Márta osztályvezető asszony által moderált beszélgetés, ahol olyan igazgatókat szólaltatott meg, akik az elmúlt időszakban valami extrém nehéz helyzetben reziliens módon, jó megküzdési és újraalkotási képességgel álltak helyt.

Kolarovszk Zoltán korábban Békéscsabán volt igazgató, iskolaépítő, amikor hirtelen úgy érezte fontos, hogy változatosság legyen az életében. Így Aszódon vállalt igazgatóhelyettesi munkát, végül ma Győrben igazgató. Nem érezte, hogy tudatosan kockáztat, csak azt, hogy a változás nem úgy sikerült ahogy tervezték, de ez benne volt a folyamatban. Az elmúlt években legfőképp a gondolkodás rugalmasságát élte meg újra, és azt, hogy nézőpontot tudott váltani, hiszen visszalépett alkalmazotti munkakörbe, majd most újra vezetőként az új utakat keresi. A lélekedzése, töltekezezése a család és a rendszeres sportolás volt.

Nagy Arnold, az igazgatói közösség legújabb tagja, a Szegedi Evangélikus Kollégium megbízott igazgatója lett hirtelen, mivel a már kinevezett igazgató visszalépett. Kissé váratlanul érte a megkeresés, mégis ennek izgalma volt a fő érzés, nem a félelem. A lehetőséget látta benne, bár szokatlan volt a gyorsaság és az, hogy dönteni kell gyorsan és átgondoltan. Az segített neki megküzdeni a helyzettel, hogy ennek a lehetőségnek oka volt. Neki segített az a tulajdonsága, hogy nem fél segítséget kérni és képes elismerni, ha valamit nem tud. Ez hatékony volt. Képességként éli meg, hogy egész eddigi életében megtalálta azokat, akik segíteni tudnak, és most is remekül együttműködik a helyi gyülekezettel és a nevelési-oktatási osztály, és az EPSZTI munkatársaival. A legnehezebb számára talán a konfliktushelyzetek felvállalása, de sokat segít, ha vidékre hazamenve lelassulhat, elcsendesedhet.

Pampuch Zoltán, a Luther Márton Evangélikus Kollégiumi igazgatója nagyon nehéz helyzetbe került az első lezárás idején, hiszen a kollégiumokban a jelentős technikai dolgozói létszám finanszírozása rettenetesen nehéz. Azt azonnal átlátta, hogy a kollégái félnek a vírustól, így 2 hétre mindenkit hazaküldött, ez idő alatt volt ideje kitalálni, mit tegyen. Fontos volt számára, hogy a technikai dolgozók számítottak rá, ez a tenni akarását hozta elő. Korábbi, külföldi munkavállalói tapasztalatait használta fel, amikor mintegy startup vállalkozást indítva, étel házhozszállítással kezdtek foglalkozni. Mindenkire tudott számítani a munkahelyen, senki nem ellenkezett. Azt a veszélyhelyzet előtt is tudta, hogy jó a csapat, ezért nem akarta őket elengedni. A váltás miatt a közösség piacképesebb lett. A visszaállásnál örültek a munkatársak, de odafigyelőbbek lettek. Számára is a család, a sport és a kertészkedés a menekülés és a feszültség levezetésének módja.

Osgyán Gáborné óvodavezető a járványban az elsők között betegedett meg. Nagyon nehéz volt számára, hogy a vezetői feladatait úgy kellett átadni, hogy nem igazán volt kinek, hiszen két másik kollégája is beteg lett. Nem mondhatja, hogy nem készült erre a lehetőségre, hiszen még az EMMI-nek küldendő levelet is megírta előre, de mégis nagyon nehéz volt megélnie, amikor bekövetkezett. Nyilván nem mehetett be az óvodába és bizonyos feladatok delegálásánál azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyorsabban megcsinálja, mint elmagyarázza. Mindemellett valóban nem volt jól fizikailag, de közben erősíteni kellett a két beteg munkatársat, akik nagyon nehezen viselték a helyzetet. Az elsőként diagnosztizált munkatárs erős lelkiismeretfurdalással küzdött, amiért megfertőzte őket, ezzel is meg kellett harcolniuk. A legnehezebb számára annak elfogadása volt, hogy azok a feladatok, amiket nem tudott átadni másnak, ott tornyosulnak és ő képtelen fizikailag ellátni ezeket a feladatokat. A legnagyobb segítsége a család volt és az Istenbe vetett hite, hiszen a betegsége alatt megtapasztalta, hogy Isten jelenléte az életünkben állandó és mindent Ő vezérel.

Krízis és kommunikáció

A reziliencia fejlesztése mellett a kríziskommunikáció technikáinak átadásával is segítették a vezetőket a munkatársak. Varga Márta osztályvezető asszony a kríziskommunikáció folyamatát személyes módszerével világította meg. Rövid előadásában elmondta, hogy a kríziskommunikációt úgy kell átgondolni, hogy az intézkedési terv szerves részét képezze, hiszen annak segítségével tud tájékozódni az, aki vészhelyzetben kell, hogy helyt álljon. Személyes tapasztalatait is hozzátette, hiszen korábban iskolaigazgatóként állt helyt.

Az első, amit kiemelt ezzel kapcsolatban, hogy a vezető HITELES legyen, a legnehezebb helyzetben is magával legyen összhangban. Az önazonosságtól válik hitelessé egy nehéz helyzetben a vezető.

A második elengedhetetlen gondolat, hogy a krízisben ŐSZINTE legyen a vezető a rábízottakkal, diákokkal, szülőkkel. Ez különösen nehéz, hiszen pontosan ekkor, különösen jól kell kommunikálni, mert a kevés információ bizonytalanságot, a túl sok pedig félelmet szül. Figyelmeztette a vezetőket arra, hogy az egyensúly megtalálása azért is nehéz, mert túl nagy a külső nyomás, ilyen esetekben az emberek mindig keveslik az információt. Ezért fontos jól felmérni és előre megfontolni, mennyit tanácsos megosztani a közösséggel.

 A harmadik elengedhetetlen elem a NYILVÁNOSSÁG. A megfontolt, átgondolt információkat mindenképp osszuk meg. Amit lehet és akire tartozik, az kapja is meg ezt az információt. Ezért fontos például, hogy az intézmények a honlapon az intézkedési tervet osszák meg, hiszen a szülők elsődlegesen onnan tájékozódhatnak.

Ezt követően bemutatta Zászkaliczky Annát, a MEE kommunikációs referensét, aki szeptembertől új munkatársa az országos irodának. Nemcsak személye, de feladatköre is új: összekötő az osztályok, az egyházvezetés és az Evangélikus Információs Szolgálat között.  Emellett olyan projekteket is vezényel, amelyek kiemelt kommunikációs értékkel bírnak. Ilyen nagyon fontos elem a 2021-es népszámlálási kampány, aminek elemeit bemutatta a vezetőknek. Előadásában felvázolta, hol és hogyan várják az igazgatók segítségét ebben a helyzetben.

A kommunikáció már ismert csapata következett ezután. A Hídépítők két vezetője, Bujdosó Erika és Magyari Márton vezette végig a hallgatóságot az elmúlt időszak komoly eredményein. Elmondták, hogy egyrészt a nevelés-oktatás egészéről és egyes szervezeti egységeiről, az ott folyó szakmai munkáról adnak tájékoztatást, másrészt a hálózatosodást, az egymás közötti kommunikációt igyekeznek erősíteni szolgálatukkal. A ma már jól ismert Evangélikus Nevelés elsősorban a közösségi média felületein jelenik meg, hiteles, hangulatos és hatásos saját gyártású és az intézményekben készülő tartalmak közlésével. A beszélgetés végén az evangélikus nevelés kommunikációjának a létjogosultságát, funkcióját vizsgálták a vezetők és a munkatársak.

Stratégia néhány gondolatban

A konferencia következő témája az evangélikus köznevelési stratégia volt. 1989-ben Álom és realitás céllal fogalmazódott meg az első, ami a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium újraindítását tűzte ki célul. A mai stratégia címe: Refomáció az oktatásban. Ennek megvalósítására jellemző, hogy láthatóan vannak célok, amik meg tudtak valósulni, és vannak, amelyek csak részben, és vannak, amiket el kellett engedniük a szakembereknek, mert hiába való erőfeszítések után látszott, hogy túl nagy falat. Most formálódik a következő évek nevelés-oktatását meghatározó stratégia.

A legfontosabb kérdések

Ezt követően, a szakmai programokat műhelymunkával zárták az igazgatók, ahol 3 fontos kérdésre keresték a választ.

Miért fontos az evangélikus egyháznak hogy van köznevelési intézményrendszere?

Az igazgatók összefoglaló véleménye alapján fontos, hogy az evangélikus egyház mindig is tanító egyház volt. Az intézményrendszer egyfajta veteményeskert és misszió egyben.

Honnan tudjuk, hogy jól működik ez a rendszer?

Ha jól működik a rendszer, a jó híre terjed, érkeznek a külső visszajelzések. Aktivizálódik a gyülekezeti élet, új intézménytípusok lépnek be, és a rendszer más területein megjelennek azok a fiatalok, akik az iskolarendszerből lépnek ki.

Mi a feladata az elkövetkező 5 évre?

Már az is siker, ha a tanulólétszám hanyatlását megállítják az intézmények. Kiemelendő feladat azonban, hogy a lelkiség megtartása nagyon fontos. Ezekhez a feladatokhoz a közös alapelvek, a változás felismerése és az ahhoz való alkalmazkodás képességének megerősítésével kell hozzálátni.

A tér, amibe beengedjük Istent

Az eseményt záró, történelmi jelentőségű online – interaktív istentiszteletre az eddig külön tanácskozó iskolalelkészek is bekapcsolódtak. Az istentiszteletre választott ige János 2,13-22. verse volt: „nem adtál ellenségek kezére, hanem tágas térre állítottad lábamat”

Koczor Tamás meditatív bevezető gondolatai után Győri Gábor Dávid prédikációjában a térben lévő próbálkozást emelte ki: vajon a virtuális térben a lelkész és Isten is virtuális-e? A legfontosabb, hogy ez egy próbálkozás, amivel megnyílhatnak az otthonok a szent cselekmény előtt – ez az Isten jelenlétén múlik, és nem lényegtelen dolgokon, mint az otthon rendje. Ezekkel a gondolataival visszakanyarodott a püspöki nyitó gondolatokhoz, ami aláhúzta két nap legfontosabb elvét. Az köztünk lévő személyes kapcsolat és így az Istennel való személyes kapcsolatunk nem a fizikai találkozástól függ, hanem a tértől, amibe beengedjük egymást és Istent.

Virtuális rózsa, valós díjátadás

A két nap zárásaként a Péterffy-díj átadására került sor.

Ezt egy kedves gesztussal vezette fel Varga Márta. A név nélkül felolvasott laudációban meg megállva várta, hogy magára ismerjen az a kiemelkedő életpályát magának tudó pedagógus, akinek nagyon fontos a kisgyermekek közelsége, aki lefektette az óvodai idegennyelv oktatás alapjait, az óvodai néptánc tanítás felelősségét és ezzel a néphagyományok ápolását, aki énekkart alakított és annak énekszolgálatában közreműködik az Istentiszteleteken, aki családi istentiszteleti alkalmakat vezetett be, és aki mindeközben szelíden, csendben, de hatalmas szeretettel éli hivatását.

A meghatódott Benséné Sándor Erzsébetet, a hódmezővásárhelyi Égbőlpottyant Evangélikus Óvoda vezetőjét Kondor Péter püspök úr köszöntötte, aki elmondta, hogy személyesen is megtapasztalta mi az a szeretet, amivel körülveszik a munkatársak, gyermekek, szülők a díjazottat, és amivel ő körülveszi őket. Kiemelte, hogy meghatározó személy a gyülekezet munkájában is. Köszönetet mondott a hűségéért, hiszen legnagyobb dolog, amikor Isten hűsége visszatükröződhet valakinek az életén. Püspök úr méltatása szerint bibliai alapokon nyugvó szolgálatkészség az Erzsike hűsége.  

Meglepő interaktív elemként a jelképesen átnyújtott rózsa Budapesttől Hódmezővásárhelyig repült, mert Erzsikét, aki otthonából kapcsolódott az online konferenciához, ekkor az ajtaja előtt köszöntötték kollégái, a Péterfy-díj plakettjét és a virágot átadva.

Zárszóként Gadóné Kézdy Edit a NOB elnöke köszöntötte a díjazottat. Beszédében saját élményein keresztül fejezte ki örömét, hogy Benséné Erzsike sem hallgatott azokra, akik azt mondták, hogy pedagógusnak lenni azt jelenti, mindenki szolgájának lenni. Örült neki, hogy közösen élhetik meg azt, hogy az Úristen bolondjának lenni, egy diákja szavát idézve „lúzernek lenni”, és a kicsiket szolgálni, nagy dolog.

Az intézményvezetők a két, igen intenzív nap végén közös örömmel zárták a konferenciát, ami kicsit reflektált a mindig visszatérő tér kérdésére, hiszen a virtuális térben egyértelműen tágas térre állította lábukat Isten, és a második nap végére távolságból szó szerint és lélekben is közelség lett.

Szöveg:

Kecskeméti Zsuzsanna
konferenciához kapcsolódó videók: