A legutóbbi, rendhagyó alkalomhoz hasonlóan ezúttal is egyazon intézmény két munkatársát szólítjuk meg. Ami viszont változatlan: most is azokat a pontokat keressük interjúalanyaink között, amelyek hasonlóságról, egybecsengésről árulkodnak.

Az interjúhoz kapcsolódó videó megtekinthető az Evangélikus Nevelés Facebook-oldalán.

Hatékony különbözőség

A pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola vezetői remekül kiegészítik egymást: amit az inkább teoretikus beállítottságú igazgató elméletben kitalál, azt pragmatikus helyettese a valóságban is kivitelezi. Szücs Gáborral és Tóth Beátával beszélgettünk.

„NÉV-JEGYEK”

Tóth Beáta (1978. július 9.) 2005 óta a pápai, evangélikus iskola angol nyelvtanára, 2010-től pedig az intézmény igazgató-helyettese. A Pápai Evangélikus Egyházközség presbitere. Férjével két lánygyermeket nevelnek. Mottója: Minden nap van valami, amiért hálásak lehetünk.

Szücs Gábor (1966. november 20.) magyar-hittan szakos tanár, a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola igazgatója. Felesége is pedagógus, szintén az intézmény munkatársa. Négy huszonéves gyermekük van. A helyi gyülekezet presbitere. Élete vezérfonala a konfirmációi igéje: „…tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,11b)

Ami örömet okoz nekik

Mindketten szívügyüknek tekintik az iskolát – még ha a mindennapokban különböző módon vannak is jelen az intézmény életében.

 – Én többet foglalkozom azzal, hogy mit kell tenni; a helyettesem pedig azzal, hogy hogyan kell azt megvalósítani – fogalmaz Gábor, aki ebből kifolyólag az értekezleteket, megbeszéléseket is a kreatív tevékenységek közé sorolja, és az ünnepi szónoklatok csiszolását is élvezi. („A felkészülés legyen hosszú, ne a beszéd” – vallja.) Az adminisztrációra fordított időt ugyanakkor Beátához hasonlóan nagyon sajnálja.

Abban is egyetértenek, hogy a legkevésbé feledhető élményeik a ballagásokhoz kötődnek. Emellett a tanórákon kívüli, a közösen átélt örömökre és izgalmakra módot adó tevékenységek – témanapok, versenyek, kirándulások, nyári táborok – is a szívük csücskébe kerülnek. 

– Nagyon jó érzés, amikor hetekig dolgozom egy program előkészítésén a kollégáimmal és látom, hogy a gyerekek örülnek neki és élvezik – mondja Beáta.

– Igazgatóként és tanárként is fontos a derűs életszemlélet, a humor – teszi hozzá Gábor, aki a mókás pillanatokra egy fergeteges példát is felelevenít. – Egy kisdiák környezetóra végeztével különleges illusztrációt mutatott be: kilépett az osztály elé, felhúzta a pólóját, így jól látszott, hogy az összes belső szervet felrajzolta a hasára. Nem lehetett megfékezni a nevetést. Régen történt, a fiú teológus lett, már gyülekezetben szolgál, most doktorál – meséli név nélkül az igazgató.

Mások felüdítésén munkálkodnának

Ha annak idején más pályát választottak volna, vélhetően akkor is emberközeli, emberekre fókuszáló foglalkozások mellett kötelezték volna el magukat. Gábort mindig vonzották a művészetek és a segítő foglalkozások. Főiskolás évei alatt színjátszó körbe járt, az ott tanultakat pedagógusként is hasznosítja. Szívesen lenne pszichológus vagy lelkigondozó is. (Hasonló érdeklődési területek egyébként mind a négy gyermeke pályaválasztásában tetten érhetők: Katalin tanár, András festőművész, Anikó gyógypedagógus-, Ildikó pedig szociológus hallgató.)

Egy „másik életben” Beáta falusi vendéglátással foglalkozna:

– Szívesen üzemeltetnék egy vendégházat, ahol a kertemben termelt zöldségekkel és gyümölcsökkel kínálnám a vendégeimet és segítenék nekik a csodás Bakony felfedezésében. Bár városban élek, nagyon vonz a falusi élet, tervezzük a családommal, hogy egyszer kiköltözünk „vidékre”.

Ha már tervek: az igazgató – ha ideje, energiája engedné – örömmel mélyedne el a gitárpengetés rejtelmeiben, és a nyelvtanulásról sem tett még le. Utóbbi területen helyettese is fejlődni szeretne: Beáta idősebbik lánya most kezdett olaszul tanulni, mint mondja, ez neki is remek alkalom arra, hogy felfrissítse mindazt, ami a korábbi nekifutások eredményeként már valamelyest megmaradt benne. Remekül lovagló kisebbik lányát azonban csak irigykedve figyeli, ahogyan tökéletes összhangban működik együtt a lóval; úgy gondolja, ő ennek elsajátítására már nem lenne képes.

Kaptak, adnak

Beáta a legbölcsebb dolgokat a nagymamájától tanulta. „Szerénységre, alázatra, tiszteletre tanított. Példát mutatott a család összetartásában, az élethosszig tartó tanulásban – még 80 évesen is nyitott volt az új ismeretekre! – és a hitéletben is.”

A keresztyén életszemléletet Gábor a szüleinek köszönheti. Sokszor eszébe jutnak a tőlük hallottak, és idézni is szokta őket. Fiatalkora meghatározó szereplője volt még az a kántorként szolgáló katolikus hölgy, akitől magánúton tanult orgonálni. „Tőle kaptam példát arra, hogyan kell krisztusi türelemmel tanítani.”

Ő maga a helyes döntések meghozatalában való iránymutatást, az arra való felkészítést tartja a legfontosabbnak.

– Karinthy Frigyes írja az Előszó című versében: „És sokszor jobb lett volna lenni rossznak”. Rengeteg ilyen helyzet van. Ekkor kell jól választani, méghozzá inkább a keskeny utat! – fogalmaz az igazgató.

Beáta pedagógusként (is) a szeretet, a hit és a pozitív életszemlélet közvetítését gondolja igazán lényegesnek. Ehhez az „éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket” (Ef 5,2a) igeszakaszt tekinti alapvetésnek.

Középpontban a krisztusi tanítás

Az igazgatóhelyettes nagyon hálás azért, hogy a közös munka során megélheti Isten igéjének valóságát. Mint mondja, nemcsak az iskola keresztény szellemiségének erősítésében, hanem a személyes hitélete fejlődésében is kulcsszerepe van a főnökének.

– Az oktatásról és nevelésről alkotott elképzeléseink hasonlóak: mindketten ragaszkodunk iskolánk hagyományaihoz, de nyitottak vagyunk az új, innovatív dolgokra is és törekszünk a fejlődésre – összegzi Beáta.

Megállapítása az intézmény egészére is érvényes.

– Az igazi keresztyén értékek megvalósulásán fáradozunk a tantestülettel együtt – hangsúlyozza Gábor. – Ez nemcsak a vallásos szokásokat jelenti, hanem a hétköznapok szeretetteljes légkörét is. Azt, ahogy a kollégák társaikról, illetve a gyerekekről beszélnek, valamint ahogyan a vezetők együttműködnek. Ha jó történik, együtt örülnek, ha akadállyal találkoznak, nem okolják, hanem inkább vigasztalják vagy segítik egymást. Valójában ez a krisztusi tanítás, és ez nem bonyolult, csak betartani nehéz.

Szöveg: Vitális Judit

Kép: Magyari Márton