Az Evangélikus Országos Múzeum számos textíliát őriz, melyek között találunk oltárterítőket és úrvacsorai terítőket is. Ezek közül három 17. századból származó textil került kiállításra a Luther öröksége címet viselő állandó kiállításban.

Az 1650-ben, selyem- és fémszálakból vegyes öltéssel készített nemescsói oltárterítő különleges színvilága, szimbolikája és részletgazdagsága miatt mind közül kiemelkedik.

A főként arany, fehér, kék és vörös fonalakkal készített textil Jézust és az apostolokat ábrázolja, akik egy kör alakú asztal körül foglalnak helyet.

A terítőn látható személyek arca körül dicsfényt látunk, melyek felett latin nyelven írt neveiket is elolvashatjuk. Ekkor tűnhet fel számunkra, hogy az apostolok közül ketten hiányoznak: Simon és Tádé helyett két evangélistát, Lukácsot és Márkot ábrázolták a textilen.

A terítő négy sarkában négy angyalt láthatunk, akik a vértanúságot jelképező pálmaágat, valamint a győzelmet szimbolizáló babérkoszorút tartják kezeikben. A textil szélein megjelenő virágmotívumok is számos jelentéssel rendelkeznek. A szegfű Jézus Krisztus kereszten történő szenvedését jelképezi, a nefelejcs a gyász szimbóluma, a tulipán pedig a feltámadásra utal, így ezek a motívumok a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan is gyakran felfedezhetők az egyházi ábrázolásokon.

Az asztal közepén nem a pászkavacsorán feltálalt, megsült bárányt látjuk, hanem egy fehérre hímzett, élő bárányt, mely Jézus Krisztust jelképezi, aki kereszthalálával, áldozatvállalásával megváltotta a világot a bűnöktől. A terítőn felfedezhető különleges elemek ezáltal a mennyei asztalközösségre egyaránt utalnak, az alkotás annak előképeként is értelmezhető.

Az oltárterítő megtekinthető az Evangéliku Nevelés Facebook oldalán is.

Szöveg: Kondor Boglárka, múzeumpedagógus-tárlatvezető

Kép: Evangélikus Országos Múzeum