Csizmadia Imre: Éhség, Szegénység, Gazdagság, Adakozás című kisplasztikája is egyike a beérkezett pályaműveknek.

A szobor egyetlen márványtömbből kifaragott allegorikus alakjai zsúfoltan, egymásra utalva alkotnak egy zárt csoportot. Baloldalt az Éhség és Szegénység hasított alakja nem teljes, ahogyan világi szemmel az életből is kevesebb, kisebb szelet jut neki. Ezzel ellentétben, a kompozíciót uralva középen áll a Gazdagság erős, magabiztos figurája. Jobbra pedig az Adakozás kinyújtott keze oldja fel a másik két alak közti feszültséget és ad reménységet a párbeszédre. A kompozíció zártságát erősíti és bevonódásra készteti a nézőt a háttérben megbújó két mellékalak.

A művész – szándéka szerint – egyetlen nézőpontra alkotott szobra azonban hátulról szemlélve még erőteljesebben fejezi ki a társadalomban mélyen gyökerező ellentéteket. Innen nézve egy síkban, szintén összezsúfolódva látjuk mind az öt alakot. A két, összetörtebb, soványabb alak és a feléjük forduló segítők közé a Gazdagság alakja ékelődik be, élesen elválasztva őket egymástól. Az emberek csoportjai között így megszűnik az átjárás.

Ez a feszültség oldódik fel az úrvacsorában, ahol különbözőségeink ellenére átélhetjük Teremtmény-mivoltunkat, Isten előtti egyenlőségünket. Megtapasztalva Krisztus ajándékát, amelyben önmagát adta értünk, válunk mi is képessé, hogy ne éket verjünk, hanem a mindent felülmúló szeretetet továbbadva, hidat formáljunk az emberek közé.

A bemutatott szobor 21 másik pályaművel együtt az Evangélikus Múzeum Kenyér és Bor színében című kiállításán látható, és várhatóan tavasszal, az újra nyitást követően várja a látogatókat.

Szöveg: Borókay Zsófia