Az eperjesi vésztörvényszék vasnyársa, 1687

A kereszt azonban – a maga prózai mivoltában – nem más, mint egy kivégzési eszköz. Egy olyan borzalmas tárgy, amelyet arra használtak, hogy az emberi méltóságuktól teljesen megfosztott rabszolgák szenvedjenek rajta kínhalált. Talán Mel Gibson 2004-es sikeres/botrányos, Passió filmje hívta fel a hívők és a hitetlenek figyelmét arra is, amit az egyházművészet két évezredének alkotásai már-már elfedtek a szemünk elől: Jézus passiója fájdalmas, kegyetlen és borzalmas kínhalál.

Az evangélikus múzeum állandó kiállításán is szerepel egy ilyen – fizikai szenvedéshez és halálhoz köthető – borzalmas tárgy: az eperjesi vésztörvényszék vasnyársára.

1687. március 5-én erre tűzték Radvánszky György levágott fejét. Anton Caraffa császári tábornok Eperjesen állította fel hírhedt törvényszékét, amely elé azokat idézték, akik a gyanú szerint támogatták Thököly Imre szabadságharcát és ezzel a felségárulás főbenjáró bűnét követték el. A törvényszék előtt súlyosbító körülménynek számított, ha valaki evangélikus és vagyonos ember volt.

Mivel a hűtlenség büntetése a „fej- és jószágvesztés” volt, így egyszerre lehetett vele csapást mérni a lutheránus eretnekségre, valamint az elvett birtokokkal enyhíteni a királyi kincstár tetemes adósságát. Radvánszky György nem élte meg az ítélethirdetést, belehalt a kínvallatásba. Testét elrettentésül felnégyelték, levágott fejét pedig a múzeumunkban kiállított nyársra tűzték. A család az őröket megvesztegetve tudta visszaszerezni Radvánszky testét, hogy tisztességben eltemettesse.
A Radvánszky család kitartott evangélikus hite mellett. Az évszázadokig megőrzött nyársat 1955. április 12-én adományozta az evangélikus egyház levéltárának Radvánszky Albert, volt egyetemes felügyelő. Történt ez egy olyan évtizedben, amikor Magyarországon újra üldözték a keresztyéneket és az arisztokratákat.

Luther a kereszt teológusának tekintette magát, az evangélikus egyház legfontosabb ünnepe a nagypéntek. Krisztus szenvedése és kereszthalála hitünk megkérdőjelezhetetlen alapja. De a böjti időszakban meg lehet emlékezni azokról az elődjeinkről is, akik hitükért szenvedtek és haltak meg, akik Krisztust a legnehezebb úton is követték.

Egy kicsorbult vasnyársból azért lehetett kiállítási tárgy és egy kivégzési eszköz is azért vált hitünk legfőbb szimbólumává, mert a nagypéntek után mindig eljön a húsvét.

Szöveg: Dr. Kertész Botond