Az úgynevezett iskolai tárlóban bepillantást nyerhetünk az evangélikus nevelés évszázadaiba. A tárlót szemlélve eltűnődhetünk mit szólnának a mai diákok, ha úgy, mint az 1930-as évekbeli Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban, megszabnák a hétköznapi, az ünnepi és még a tornaviseletet is? Tetszenének-e nekik Glock Klára — az akkori rajztanár — által tervezett egyenruhák? Milyen fogadtatásra találna, ha technika órán horgolást kellene tanulni, amint tették azt az aszódi Evangélikus Leánynevelő Intézetben?

A látványos tárgyak mellett akadnak a tárlóban és az alatta lévő fiókokban böngészésre hívó dokumentumok is. Tanmenetek, bizonyítványok, emléklapok. Elmerenghetünk vajon tényleg könnyebb volt-e a diákok és a tanárok helyzete a XIX. és a XX. században a mostaninál?

Szembetűnő, hogy a divat változik, a tantárgyak köre és tartalma módosul, mégis van korokon átívelő tudás és érték. Döbrentei Gábor nyelvész, az MTA első titkára, a magyar ifjúsági irodalom megteremtője Minka és Pali olvasni tanul című, 1830-ban kiadott könyvében például ugyanolyan hívóképekkel, szótagoló módszerrel tanítja olvasni az ifjúságot, mint amit a mai tankönyvek is alkalmaznak. Ez a könyv, amely reprint kiadásban lapozgatható is a kiállításon, a szülőket segítette az otthoni tanulásban.

Perlaki Gábor evangélikus lelkész (egyike az első pedagógiai szakíróknak) 1791-ben kiadott A gyermekek jó neveléséről c. munkájában pedig ezt olvassuk: „Ha szüntelen kemények vagytok gyermekeitekhez, eleinten félnek és rettegnek; de idővel tsak hamar meg is utálnak titeket. Ha szüntelen kényeztetitek őket (…) természet szerént elvesztitek előttök betsületeteket. De ha szünetelen való okos szeretettel viseltettek hozzájuk; ha harag s keménységből soha leg-legkevesebbet sem parantsoltok nékiek (…) s magatok jó példája által szoktatjátok őket a jóságokra, valójában azt tapasztaljátok mind szeretni mind pedig igazán betsülni s tisztelni fognak titeket. Ez által pedig felette igen megkönnyebbítitek gyermekeiteknek jó felnevelését.”

Június van. A tanévet lezártuk. A pedagógusok számot vetnek, bizonyítványt írnak és visszatekintenek, honnan hova jutottak el diákjaikkal. Bizonyára számos olyan pillanat idéződik fel, amikor „okos szeretettel” tudták őket terelgetni, nem csupán a tananyag elmélyítésében, hanem a „jó felnevelés” terén is.

Köszönjük szépen nekik.
Jó pihenést kívánunk!

Szöveg: Borókay Zsófia
Képfeldolgozás: Magyari Márton